Bethlen Naptár, 1967 (Ligonier)
Dél-Amerika
146 BETHLEN NAPTÁR birtok kicsi lett, eladták és mentek 50 vagy 100 kilométerrel tovább nyugatnak, ahol vettek új földet, ötször vagy tizszer nagyobbat, mint az első. így lesz mit örökségül adni a szaporodó gyermekeknek — Ezáltal nőtt és növekszik még ma is a távolság, amely a szomszédos magyar családokat elválasztja egymástól. Szükség van legalább két hétre, hogy végiglátogathassa az ember a családokat a 120 kilométeres körzetben. Észak-Paranába Sao Paulo-ból járunk ki, ahonnan 600 kilométerre fekszik a vidék Még sokkal inkább, mint máshol, az egyházi munkánk lényege itt a családok látogatása. Minden városban tartunk házi istentiszteletet, amit már előre hirdetünk, de amire még külön mindenkit a látogatások alkamával is meghívunk. Ezen kívül a közbeeső vasárnapon tartunk mindig egy fő-istentiszteletet, úrvacsoraosztással Rolandia városában. Ezen az egész vidéken a közlekedés nagyon függ az időjárástól és így az istentiszteletek résztvevőinek száma is. A nagyobb városokat aszfaltút köti össze, de a tanyákra s a kissebb helységekbe csak földúton lehet eljutni. A vörös paranai föld jó a termelőnek, de nem jó az utazónak. Amikor sokat esik az eső, az útak feláznak és lehetetlen rajtuk a közlekedés. Száraz időben viszont a liszt finomságú vörös por teszi a forgalmat nehézkessé. Illyenkor egy rakott teherautó nyomát vastag porfelhő jelzi, amiben csak lépésben lehet haladni, mintegy vörös ködfelhőben. Ilyen körülmények közt sok családhoz bizonyos időben csak gyalogszerrel lehet eljutni. Órák hosszat tartó gyaloglás ez kávéültetvények között, de van kárpótlás, mert az ültetvények magányában elő családok mindig különös szívességgel és örömmel fogadják az embert. Jó, ha ilyenkor az élő szó mellé olvasnivalót is tudunk adni, ami a maga módján meghosszabbítja a rövid látogatást. Kevés az idő és az alkalom arra, hogy igazán kielégítő lelki munkát tudjunk végezni ezen a vidéken. Elég arra, hogy az idősebb generációban ápoljuk és megtartsuk a hitet és a hovatartozás öntudatát. Nagyobb gondot okoznak a fiatalok. Nekik nagyobb szükségük van a gyülekezeti életre, a lelki közösségre, hogy megérjenek hitükben s életté váljék, amit a konfirmációban tanultak és akkor fogadtak. Páran, tanácsaink alapján, ezt a közeli brazil presbiterianus gyülekezetekben kapják meg s ezek értékelik legjobban a magyarnyelvű istentiszteleteket is és vesznek részt legkomolyabban egyházunk munkájában. Sao Bernardo. Magyar eklézsiánk az u.n. “A.B.C.” — Santo André, Sao Bernardo do Campo, Sao Caetano du Sul — ipari városokban reformá
