Bethlen Naptár, 1967 (Ligonier)
Dél-Amerika
144 BETHLEN NAPTÁR mot adunk ki. Ugyancsak kiadjuk az egész Latinamerikai Református Misszió számára magyar nyelven újból az Argentinai Magyar Református Egyház által 1965-ben kiadott “Református Valláskönyv-et, s ugyanezt kiadjuk spanyol és portugál nyelven is. Teljes szivvel támogatjuk az otthon nélkül küzdő Uruguay-i Református Egyházat gyülekezeti Otthonuk megvalósitására irányuló törekvésében. Szabó Imre és Kovács Pál lelkipásztorok együtt mennek a Chaco tartományban (Argentina) élő többszáz magyar család közötti missziós útra Közös ügyeink vitelére felkéjük “Szénior”ként Tiszteletes Apostol János atyánkfiát., a Braziliai Református Keresztyén Egyház lelkipásztorát. Az Uruguay-i, Brazilia-i és Argentina-i református keresztyének örömmel fogadták egyházaink együttműködésének a hirét s benne Istentől való utat látnak arra, hogy ezen a mérhetetlen területen elszórtan küzdő, magukra maradt egyházak hitük és szeretetük építő egybefogásával erőteljes növekedésnek induljanak. A Bethlen Naptár 1966-os számában említettem, hogy adósok vagyunk a magyar református ökumenével. Ezen az egymásért való felelősségnek a tudatosságát értem elsősorban. Nem a formája vagy esetleges szervezettsége a döntő, hanem a funkciója. Ma már nem nincstelen világgá futott kisemberek vagy száműzött menekültek a magyar tizezerek és százezerek. Egzisztenciájuk, vagyonuk, megbecsült társadalmi helyzetük van. Egyházközségek százaiban élnek együtt világszerte. Viszont az egymásért való felelősségnek a kimaradása életünkből és szolgálatunkból szinte ugyanazt jelenti mint az emberi szervezetben a hormonzavar. Apostol János, a Braziliai Magyar Református Egyház moderátora igét hirdet a három délamerikai magyar református közösség képviselői buenos airesi találkozóján. A másik két lelkész Kovács Pál (Uruguay) és Szabó Imre (Argentina.)
