Bethlen Naptár, 1967 (Ligonier)
Otthonunkról
BETHLEN NAPTÁR ill rejtőzött. Magyarország lett az uj lenini-hruscsovi politika kirakatállama. Ez a pragmatizmus aztán tényleg érdekes képződményt hozott létre. A felső vezetés nem ideológiai alapon, hanem politikai érdekközösségen épült. Kiestek belőle az erősen kompromittált sztálinisták, de megmaradtak azok kiszolgálói, a társutasok. Kiestek belőle azok a régi illegális fegyver- és börtöntársak, akik Nagy Imre oldalára állottak, és őt nem voltak hajlandók megtagadni. A párt nemcsak a névleges párttagokat vesztette el, de a morális és intellektuális erőben legkülönb revizionistákat is. Visszaléptek a sztálinisták tömegei, akiket Rákosi nevelt kommunistának, tehát a legrosszabb elemek. Segítségükkel számolta fel Kádár a forradalmat és hajtotta végre a magyar mezőgazdaság terrorisztikus kollektivizálását. A kommunista országok, elsősorban persze a Szovjetunió kölcsönével sikerült Kádárnak a rendszer gazdasági konszolidálása, sőt az 1958-60 közötti hároméves terv célkitűzéseinek tulteljesitése is. A sikerek arra ösztökélték a rendszert, hogy az előzetes tervektől eltérően gyorsabban hajtsa végre a kolhozositást. Csökönyös korlátoltsággal azt hitték, hogy ami nem sikerült a Szovjetuniónak, majd sikerül nekik, és a kollektivizált mezőgazdaság fejlődése meggyorsul, bővebb árualapokat teremt a belső ellátásra és exportra. Erre a balga hitre épitették fel az 1961-65 közötti ötéves terv célkitűzéseit: a nemzeti jövedelem 36 százalékos, az ipari termelés 48-50 százalékos és a mezőgazdasági termelés 22-23 százalékos emelését. Csakhogy már a terv első évében nyilvánvalóvá vált, hogy a régi termelési és vezetési módszerekkel a kitűzött célokat nem lehet teljesíteni. A parasztságot a kollektivizálás szétzúzta, elkeseredetté, passzívvá tette. A fiatalság pánikszerűen menekült a mezőgazdaságból. A forradalom után kapott kölcsönök visszafizetését elég gyors ütemben meg kellett kezdeni. A gazdaságilag fejletlen országok támogatásából ki kellett venni a maguk részét Hruscsov parancsára. A világpiacon a verseny egyre kiélezettebbé vált, a magyar mezőgazdasági és ipari áruk elhelyezésének minőségi követelményei megnőttek. Feltétlen meg kellett javítani az ipari termelés gazdasági mutatóit, a termelékenységet, az önköltség csökkentését, a minőséget, ehhez pedig elengedhetetlenné vált a normák szűkítése, a munkafegyelem és munkamorál javítása. Sztálinista párttagokkal, ellenséges országgal ezeknek a feladatoknak még részbeni teljesítése is reménytelen volt, ami arra
