Bethlen Naptár, 1966 (Ligonier)
Szabóné, Lévay Margit: A Hitbe vésett Krisztus
BETHLEN NAPTÁR 63 A hitbe vésett Krisztus. Irta: Szabóné Lévay Margit. Itália egyik halászfalujának tenger öblében, közel a parthoz, feküdt a tenger fenéken egy méretében hatalmas sziklatömb, sima felületébe belevésve Krisztus töviskoronás feje. Az első buzgó keresztyének, a falu halászai vésették Krisztus képmását a tenger színe alatt fekvő kősziklába. Az adriai tenger azúrkékje tisztán láttatta a homokjába ágyazott sziklán a hatalmas Krisztus fejet. Arcán szelíden siklottak át a tenger hullámai s a színén futkosó napsugarak keresztül törve a víz tökrén, be-beragyogták a krisztusi Arcot . . . Miért vésették ama falu egyszerű halászai Krisztus arcát a kikötőjük öblében fekvő sziklatömbbe? Hitük bátorítására. És bizonyára útasaik bátorítására is: ne féljetek a zúgó haboktól! A rémitő szelektől, a hajót verdeső haragos hullámoktól! Nézzetek a tenger színén tükröző krisztusi Arcra, és kisérőül zárjátok szívetekbe ez isteni Arc képmását s akkor veszély nélkül jártok a tenger hullámsírjain is. Tehát bátoritóul a kicsiny hitüek számára vésették Krisztus képmását a kősziklába. — A falu asszony-népe, különösen az öregjei, naponként ügyeltek arra, hogy a szobor—Fej tiszta legyen a tengeri moszattól. De évek s évtizedek múltán, az újabb generációk nemtörődömsége folytán, a Fej képmása eltűnt a kőszikláról. Megszűnt a tenger színén tükröző Arc tüneményes képe. Belepte, eltemette a tengeri gyom; tengeri pókok, csigák tanyája lett a valamikor féltve gondozott Arc. A megváltói Fej. A mai Itáliának, különösen a falvak halászainak babonás hitét tekintve, nem találnék figyelemre méltónak ez évszázadokkal előtti valóságot. A vakhit bizonyságát látnok benne, ami kezdettől fogva a jelenig faragott képekben éli a maga vallását. Csak ha az Ige világosságában nézzük Krisztus emez első római követőit, látjuk a hit mélységének jelképét a tenger öblében lévő sziklába vésett Képben. Mégha csupán figyelmeztetésül szolgált volna csak az utasok és halászok számára, akkor is benne volt az ige: Uram, tarts meg minket, hogy el ne vesszünk! Igen, hit volt benne. Erő, mely a hitetlent is hinni késztette. Az Ige teljes világosságában azonban megváltozott ez őskori kép: mint tenger öntötte el a római akkori vallást az evangéliumi keresztyénség. Öblében: az újjá éledt hitben életünk kősziklájába
