Bethlen Naptár, 1966 (Ligonier)
Turmezei Erzsébet: "Márciusi Álom" (Vers) - "Husvét Után" (Vers)
BETHLEN NAPTÁR 53 MÁRCIUSI ÁLOM. Álmodom egy fényes, nagy magyar királyról. Jönne, hol a nap kél, fér.yes csodatájról. Jönne hóparipán, erős mentó'kézzel. Igazság sarjadna, merre lova lépdel. És amerre járna: égi áldás járna; Segitséget senki hiába nem várna És ahová térne, égi áldás térne: Igazi jót senki hiába nem kérne. Édes szép hazánkban békesség honolna. Milyen szép is lenne! Milyen jó is volna! Nem is lehetetlen. Nem is olyan álom. Hiszen él egy király. Fényes csodatájon. Fényes égi tájról hozzánk le is szállott, Hozott segítséget, hozott igazságot, boldog békességet! Csudaorvosságot annak, kit seb éget. Hódoló szivünk bár mind elébe vinnénk, hatalmában bíznánk, erejében hinnénk. Amig minden magyar nem hajt neki térdet, az én édes hazám tudom, fel nem ébred. Erős, mentő kezét megragadva kérem: "Édes Uram Jézus! Mentsd meg az én vérem!" Turmezei Erzsébet HUSVÉI UTÁN Husvét előtt . . . nehéz, szomorú léptek. Husvét előtt . . . zokogó bus "miért?"-ek Husvét előtt . . . ajtók, kemények, zártak. Husvét előtt . . . arcok, fakóra váltak. Husvét előtt . . . szivek, üres szegények. Husvét előtt . . . kihamvadott remények. Husvét előtt . . . egy nagy: Minden hiába! Bus eltemetkezés az éjszakába. De husvét lett! Feltámadott a Mester! Husvét után el a gyásszal, könnyekkel! Husvét után futni a hírrel frissen. Husvét után már nem kérdezni mit sem! Husvét után uj cél és uj sietség! Jézus él! Nincs ut mely messze esnék! Husvét után . . . erő, diadal, élet! Csak azokért sírjunk húsvéti könnyet, akik még mindig husvét előtt élnek.
