Bethlen Naptár, 1966 (Ligonier)
Eszenyi László: Hét Évtized Biztosításaink Tükrében
48 BETHLEN NAPTÁR A Presbiter és a Lelkipásztor Szentmiklóssy Pál Ha valaki az utóbbi időben figyelemmel kisérte a ligonieri országos presbiteri konferenciákat vagy az Amerikai Magyar Református Egyház keleti körzetének évenként megismétlődő igen látogatott konferenciáit, nem kerülhette el a figyelmét az az uj hang és az az uj irány, amelyet úgy a presbiterek, mint a lelkipásztorok követnek és amely felé haladnak. Az egyik magyarságát és egyházát igen szerető, élete nagy részét az amerikai magyar reformátusság szolgálatában eltöltő vezető személy egy ilyen konferencián imádságszerü fohászban adott hálát Istennek, hogy vannak az amerikai magyar református egyházainknak dolgoz és imádkozó presbitereik s nem kell félteni a jövőt. Ennek az uj irányzatnak következménye, hogy uj élet is indult meg a gyülekezetekben, s ha itt-ott talán még vannak akadályok vagy nehézségek, azok elmúlnak majd s bizalommal és reménységgel nézhetünk a jövő álé. Egy — egy ilyen konferencia népessége és látogatottsága is örvendetes jelenség, sokan komoly áldozatot hoznak, hogy messziről jőve megjelenhessenek, beszámoljanak, hozzászóljanak és állást foglaljanak. Egyre több azoknak a gyülekezeteknek száma, ahol a lelkipásztor nyári szabadságra utazva nem talál helyettesitő lelkipásztort, aki két nyelven ellátná az istentiszteleti szolgálatot, ott a hűséges és szolgálatra kész presbiterek végzik el az istentiszteleti szolgálatokat. Az idő, de talán inkább a történelmi fejlődés tisztázza azt a régi és téves felfogást, hogy a presbiter és a lelkész hivatalból ellenségei egymásnak. Regén talán lehettek itt az amerikai magyar református egyházak között olyan gyülekezetek, ahol ellentét uralkodott az presbiter és a lelkipásztor között, de ma már igen kevés egyháznál lehet ilyen állapot — ha egyáltalán van?! — A presbitereket ma már nem azért választják, hogy a lelkipásztort ellenőrizze munkájában, vagy, hogy őt munkájában akadályozza, hanem hogy a lelkipásztort minden munkájában támogassa és segitse. Mind több jel arra mutat, hogy a presbiterek készek uj utak keresésére is, uj szolgálatok vállalására és olyan munkák elvégzésére, amelyek eddig megoldásra vártak. Ma már régen túlhaladott az az álláspont, miszerint a lelkipásztorok lenézték volna a presbitereket, vagy úgy kezelte őket,
