Bethlen Naptár, 1966 (Ligonier)
Eszenyi László: Hét Évtized Biztosításaink Tükrében
44 BETHLEN NAPTÁR teljes munkaképtelenséggel sújtott tagok részére beállításra került a félsegély, csonkulás esetén pedig $150.00 segély, amit azonban a halálozási segélyből annak kifizetésekor le kellett vonni. Gyermekosztály még nem létezett, de a tagok gyermekeinek elhunytakor 1-12 év közötti gyermekhalott után $25.00, 12-16 évesek után $50.00 segély került utalásra. Külön dijazás nélkül betegsegély előlegben is részesültek a tagok, ha három hónapnál hosszabb ideig voltak betegség miatt munkaképtelenek egy huzamban. Ez a haláleseti segélyből ugyancsak visszafizetendő volt. Az 1910. évi Alapszabály a dijakat 30 életéven felül már nem korcsoportokban, hanem évenként szabja meg. A halálozási és temetkezési segélyek együttes összege pedig $l,000.00-ra emelkedik. Itt vezetik be először a külön betegségély osztályt, melybe a kornak megfelelően megállapított dijjal lehetett belépni, a havidija pedig egységesen 50 cent volt. Az 1912. évi közgyűlés nemcsak erőteljes tagszerzési versenyt ir ki iutalmakkal, hanem nagyon helyesen ismeri fel az ifjúság bevonásának sorsdöntő ielentőségét. Itt kerül felállításra a Gyermekosztály, melynek keretében 15 cent havidii fizetése ellenében a 4-10 korcsoport $75.00, a 10-16 korcsoport pedig $100.00 haláleseti segélyre jogosult. Az 1915. évi Toledo-' kö/pvülés tovább ment az ifiuság megnve^é^e tekintetében. Leszállította az alsó korhatárt 4-ről 2 évre és $25.00 szülési seffélvt szavazott még minden egyesületi tagsággal rendelkező anyának. Ezt kamatmentes kölcsönképen rávezették a kötvényekre. Az 1919. évi Alapszabály az elhunyt gyermek korára való tekintet nélkül $100-ban állapítja még a segélyt. Az 1923. évi közgyűlés legfontosabb intézkedése az volt, hogy a betegsegély diját havi $1.00-ra emeli, aminek fejében azonban heti $10.00 összegű, az addiginál sokkal komolyabb segélyt is nyújt a betegség kezdetétől. A felgyülemlett adminisztrációs munkára mi sem jellemzőbb, mint hogy a titkár évi honoráriumát már $1,500.00-ban, a pénztárnokét pedig $500.00-ban kellett megállapítanak. Az ugyanis alig hihető, hogy ezt az akkor tekintélyesnek mondható összeget minden igaz ok nélkül fizette volna ki tisztviselőinek az egyesület. Az eddig leirt fejlődés ellenére Egyesületünk jellege a huszas évek végéig nem változott. Taglétszáma és biztosításainak összege egyre növekedett és vagyona is szépen gyarapodott ugyan, de
