Bethlen Naptár, 1966 (Ligonier)

Vargha Tamás: "Beh Régen…" (Vers)

BEH RÉGEK...

Beh régen vérezel, szegény magyar! Fegyvernek éle s bűnök átka mar. Remegve kérdem: Tán már el se jő A gyászos múlt után a jobb jövő?

De Jézusom szelid-feddőn felel: "Kicsinyhitű, miért kételkedel?

Én ur vagyok vész és vihar felett.

Hozzám kiálts magyar s megmentelek.

Hozzá kiálts, magyar, s megment az Ur S a réginél, meglásd, jobb lesz az uj.

Csak bűnös önző, tépett életed Megváltó Jézusod kezébe tedd.

Amit vétkeztél, megbocsátja azt,

A sok tövisből mind rózsát fakaszt,

Terhed saját vállára átveszi,

Áldástadó kezét meg rádteszi.

Termő talaj lesz ősi telked is,

Termő talaj lesz hősi lelked is;

Amig abban növekszik búza, rozs,

Az Ige terem ebben százszorost.

A most terád gonosz fogát fenő Vad ellenség hozzád tanulni jő S te, mert nyerél, adsz is bocsánatot, Lelkednek kincseit tovább adod.

Mint sziklagát éltél egy ezredet,

Vad ár paskolt, rongált és rengetett,

Ha Jézus újra épit, akkoron Leszel dicső világitótorony.

Beh régen vérezel, szegény magyar. Fegyvernek éle s bűnöd átka mar;

De sok jajodnak véget vetni jő Jó Jézusod s vele a jobb jövő.

Vargha Tamás.