Bethlen Naptár, 1966 (Ligonier)

Kanada

BETHLEN NAPTÁR

145

MT. BRYDGES-i gyülekezetünk életében jelentősebb események nem történtek az év folyamán. Lelkipásztoruk, Csiszár Attila, London (Ontario) magyar reformátusai között is rendszeres szolgálatokat végez.

TORONTO, az egy évi missziói kinevezés lejártával, egyhangú lelkesedéssel hivta meg Seress Ödönt lelkipásztorául. Torontó nehéz szolgálati terület mind földrajzi, mind pedig társadalmi szempontból. A belvárosi zsúfoltságban szorongó templom jelesebb ünnepek alkalmával még az iskolaterembe közvetített istentisztelettel sem képes befogadni a gyülekezetét, az új bevándorlási hullámokkal érkezettek legnagyobb része azonban még távol van az adakozásnak attól a készségétől, hogy a presbitérium százezres terhek vállalásával új templom építésére gondoljon. — Lelkipásztoruk Oshawán is szolgál igehirdetéssel kéthetenként; gyülekezeti munkája mellett a CSENDES PERCEK szerkesztését is végzi.

WINDSOR Nyárádi Tamást hivta meg és iktatta be lelkipásztoraként az amerikai szolgálatba visszatért Dr. Vatai László utódjául. A kétmilliós Detroit árnyékában elterülő várost sokszor kedvezőtlenül érintik az iparpolitikai szerencsekerék változásai. Az utóbbi évtizedben kereken harmincezerrel csökkent a város lakossága, s az elköltözők javarészt fiatal családok, gyárimunkás rétegek voltak. A gyülekezet annál nagyobb hűséggel tartotta meg és épitette tovább életét 1965-ben is.

WELLANDRÓL külön cikkben számolunk be ez összefoglaló jelentést követő lapokon.

Őszinte köszönettel emlékezünk meg Nagy István idős szolgatársunk munkásságáról, aki továbbra is értékes tartalommal szerkesztette havi folyóiratunknak, az ÚJ ÉLET-nek tizenötödik évfolyamát.

Valamennyi egyházunk számára jelentős esemény volt az Amerikai Magyar Református Egyesület kanadai osztályainak megszervezése. A mindössze néhány hónappal ezelőtt elkezdett munkáról összefüggő képet, még kialakult fejlődési irányvonalat sem adhatunk. Annyi azonban már eddig is bizonyos, hogy e számunkra új mozgalom az első szervezett kapcsolat, amely egyházainkat konkrét formában is testvéri egységben tartja az amerikai-kanadai határ mindkét oldalán.

A fentebb elmondottakhoz kiegészitésképen közöljük gyülekezeteink 1964-évi főbb statisztikai adatait, amint azok az Egyházi Évkönyvben megjelentek. Ezekről csak annyit hadd jegyezzünk meg a kivülálló olvasótábor számára, hogy zsinati bizottságaink nem népegyházi, hanem hitvalló egyháztagsági elvek alapján kérik a