Bethlen Naptár, 1966 (Ligonier)
Dél-Amerika
134 BETHLEN NAPTÁR akkor helyesnek véljük a Szentirás megvilágositó fényénél keresni az igaz utat, azt az utat, amelyen az épitő, hidépitő embernek járnia kell. ❖ * * Pál apostol a Korithusbeliekhez intézett második levelében, a negyedik részben, a tizenhetedik és tizennyolcadik versekben, a következőket adja tudomásul: “Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mért a láthatók ideig valók a láthatatlanok pedig örökkévalók.” A palló, bürü vagy hidépitő ember otthon is, mindig egy araszszal magasabban állott a megbecsülés vártáján, még az istenes atyafiak előtt is. Bölcsen tudjuk, hogy az emberi gyarlóság és az idő csak rombolni tud. Oly sokan vannak, akik csak az emberi tökéletlenségek terméketlen kritikák és csak az idő múlásának negatívumaiban élnek. Minden elismerésünk azért az épitő, házépitő és megtartó emberé, aki alkotó ember, mert magáénak vallja tevékenységében Isten alkotó munkájának követését. A hidépitő ember sokkal többet vállal felelőségben, áldozatban és veszélyben, mint az egyszerűen csak épitő ember. Alázattal valljuk a Felséges Isten előtt, hogy kicsiny gyülekezetünk, a presbitérium és a lelkipásztor, igyekeztünk épitő emberek lenni az elmullott esztendőben. Ha hidakat nem is építettünk, de szerény pallóval kerestük az érintkezést az egyházak, a hatóságok az emberbaráti intézmények felé. Köszönjük a magasságos Istennek, hogy áldó keze építésre serkentett bennünket. Dr. Nemesszeghy Elemér jezsuita atya, egyetemi tanár 1964 novemberében evangélikus templomunkban hirdette az Igét, mig 1965 augusztusában a római katolikus templomban a lelkipásztor volt az igehirdető. A déli Concepcionban, — ahol a lelkipásztor hat hónapi külszolgálaton volt — Heidemüller német evangélikus testvérünk temetése a San Ramon katolikus templomból történt. Az egyházi szertartást lelkipásztorunk végezte, német és spanyol nyelven, mig a protestáns énekekét, a katolikus énekkar közreműködésével a plébános, Hugo Patricio Marquez Sabando. intonálta orgonán. A szertartás végén a nagyszámú gyászoló közönség előtt a templomban, a két lelkész megölelte és megcsókolta egymást.
