Bethlen Naptár, 1966 (Ligonier)
Dél-Amerika
118 BETHLEN NAPTÁR Elégedetlenségemmel szemben szerencsére legtöbben megértelek voltak, úgyhogy a kritika nyomán nem sértődés és harag, hanem beszélgetés indult meg több kérdésről. Én is jobban megértettem a délamerikai hátteret és gondolkodásmódot s a gyülekezet tagjai közül is többen belátták, hogy a kritika talán nem is egészen alaptalan. Sajnos egy-két esetben nem sikerült a beszélgetést elindítani. — Szomorú magyar betegség a sértődés, de néha kényelmes is. Az az érzésem ugyanis, hogy sokan így akarják a kényes, vagy nehezebb emberi kérdéseket megdoldani: megsértődnek s ezzel látszólag mindennek vége. — Pedig a baj csak akkor kezdődik igazán! A másik esemény a januárban lezajlott választások. Gyülekezetünkben három éves szolgálat után a gondnok és presbitérium lemondanak, hogy helyükre újak kerülhessenek. Győry István testvérünket, aki két periódusban is viselte a gondnoki tisztséget, most Izsák Olivér testvérünk követi. A presbitériumnak is több új, fiatalab tagja lett azok mellett, akik ismét vállalták ezt a szolgálatot egy új hároméves szakaszra. A presbitériumnak véleményem szerint két igen nehéz és fontos kérdéssel kellene megbirkóznia a közeljövőben ebben a gyülekezetben. — Az egyik az egyházfegyelem kérdése. — Egészséges dolog-e az, ha vannak olyan “tagjai” a gyülekezetnek, akiket soha nem látni a templomban, vagy akik hanyagságból nem támogatják anyagilag az egyházi munkát? Ezt figyelmen kívül hagyni nem szabad. Gyülekezeti Est, Caracas, Venezuela. A másik kérdés lenne a gyülekezet segélyszervének, a Lórántffy Zsuzsánna Nőegyletnek kibővítése és szélesebb alapokra
