Bethlen Naptár, 1966 (Ligonier)
Európa
108 BETHLEN NAPTÁR NÉMETORSZÁG Az 1964. év megint egy nagy veszteséget jelentett ránk nézve. Az Ur decemberben elhivta közülünk Tatár Géza világi elnökünket, aki az alapitástól kezdve egyik tartó oszlopa volt szolgálatunknak. 1946-ban együtt kezdték meg a munkát a megboldogult Nagy Sándor vezető lelkipásztorunkkal, hogy biztositsák az emigrációban a református magyarság számára az anyanyelven történő igehirdetést, a segélyezést, később a kivándorlási lehetőséget. Tudására és tapasztalatára föltétlenül szükség volt, mert otthon, a szabad hazában is, a legkülönbözőbb tisztségekben szogálta egyházát. 1964 volt az ötvenéves évfordulója egyházi szolgálatának. Igazi Johannita lovag volt minden tekintetben. Talán érezte gyöngülését, mikor augusztusban a közgyűlés előtti utolsó elnökségi gyűlésen Írásban bejelentette, hogy tovább nem vállalja a világi elnökséget. Utolsó egyházi ténykedése volt a november 25-27.-én tartott konferencia és közgyűlés vezetése. Vidáman vettünk búcsút. Még jó hangulatban vett részt december 12.-én a Johannita összejövetelen és másnap rövid szenvedés után megtért a Mennyei Atyjához. A Johannita rend ünnepélyes temetést rendezett, a búcsú szertartást három magyar lelkipásztor, német részről Dr. Ottman müncheni lelkész végezte. Emléke mindig élni fog lelkűnkben és munkássága pédaadó lesz számunkra. Legutóbbi jelentésem óta szolgálatunknak sok fontos függőben lévő kérdése oldódott meg Isten különös kegyelméből. Több évig tartó tárgyalás után 1964 szeptemberében megtörtént a német egyházzal való uj szerződésünk aláírása és igy véglegesen rendeződött a befogadó állam protestáns egyházaival való viszonyunk. A novemberi konferencia keretében megtartott közgyűlésünk szabályszerűen megválasztotta három évre az ui vezetőséget, (lelkészelnök: Dr. uzoni Zayzon Sándor lelkipásztor; világi elnök Dr. Czanik Géza; ügyvezető lelkész Czeglédy Zoltán lelkipásztor; főgondnok Dr. Juhász Pál; tanácsbirák Tüski István lelkipásztor és Benda László). Dr. Inántsy Papp Elemér távozása óta csak most sikerült véglegesen megoldani a Kastl-i magyar gimnáziumban a protestáns hitoktatás kérdését. A közben eső hosszú idő alatt csak Czeglédy Zoltán szolgatársunk önfeláldozó munkássága biztosította az ifjúság lelkigondozásának és a hitoktatásnak a zavartalan folytonosságát. Egészségét nem kiméivé és élete nyugalmát feláldozva autózott fel Münchenből Kastlbe, tekintet nélkül az időiárásra, hetenként kétszer a fiatalságot oktatni, vezetni és istentiszteletet tartani. És a
