Bethlen Naptár, 1965 (Ligonier)
Ds: Kálvin és a Magyar Reformátusság
86 BETHLEN NAPTÁR Istennek hála, az a kitörölhetetlenül mély hatás, amit Kálvin a magyar református lelkiség kialakításában képvisel, nem puszta életrajzi adatain fordul meg, hanem valami máson, ami ezeknél sokkalta több. De azért nem árt, ha életéről is tudunk egyet-mást. 1964 május 27-én ünnep volt, vagy legalább is annak kellett volna lennie. Négyszáz évvel azelőtt azon a napon (ami akkor szombatra esett) költözött Urához és Mesteréhez, Akit mindenek fölött szeretett, Johannes Calvinus, az Isten titkainak sáfára. A földön mindössze 54 évet, 10 hónapot és 17 napot élt, a mai felfogás szerint tehát fiatalon hunyt el, de kevés ember hagyott maga után mélyebb és maradandóbb nyomot, mint a genfi prédikátor. Franciaország Picardiának nevezett részén született Noayonban 1509 julius 10-én. Hajós-halász ősei közül apja volt az első, aki magasabb képzettséget szerzett. Jogot végzett, ügyvéd, városi tanácsos, egyházi törvényszéki ügyész volt. Le Franc (Löfran) Johannával, egy vagyonos noayoni polgár leányával kötött házasságából négy fiú és két leány született. A későbbi reformátor volt a második. Beteges testalkatú, gyenge fiúcska volt, de kiváló eszü, gyors felfogású, aki igen könnyen tanult. Apja papnak szánta s 12 éves korában már megkapta a tonsurát. 1523-ban, 14 éves korában, Párisba került s az itteni főiskolákon szorgalmasan készül a papi pályára, de öt év múlva, újra az apja tanácsára ugyan, de mert a reformáció áramlata is megérintette, hátat fordit az egyházi pályának s beiratkozik az orleansi hires jogakadémiára. Ne felejtsük el, hogy 1517 október 31-e már akkor jó régen elmúlt s a wittenbergi szellemi forradalom hatása Párisban sem maradt el. Szívesen ment át tehát a jogra, ami megtanította arra, hogy világosan, logikusan gondolkozzék s pontosan ki tudja fejezni mondanivalójában a lényeget. Francia anyanyelve mellett latinul, görögül, héberül alaposan megtanult s bibliaismerete egyenesen bámulatos volt. Az orleansi, majd a Bourges-i (Burzsi) jogakadémián két évet töltött s olyan jogi jártasságot szerzett, hogy akárhányszor a professzorokat helyettesítette. Apja halála után, 22 éves korában, visszatér Párisba, de ahelyett, hogy ügyvédi gyakorlatot kezdett volna, beiratkozott a College de Francéba, ahbl elsősorban a Szentirással foglalkozott s mert nyilvánosan nem lehetett, a reformációval rookonszenvezők között házi istentiszteleteken hirdette az igét. Kiváló barátai között különösen közel állott hozzá Kopp Miklós, a Sorbonne egyetem egyik professzora, aki maga is a reformáció felé hajlott. Kopp 1533-ban rektorrá választatván, olyan székfoglaló beszédet tartott, ami a római egyház támaszaira s a királyi udvarra bombaként hatott. A beszédet Kálvin sugalmazta. Kopp Miklós ellen elfogató parancsot adtak ki, aki elmenekült s barátai Kálvinnak is azt tanácsolták, hogy mennél elébb távozzék Franciaországból. Nem akart, de már jöttek a fegyveres emberek s erre barátai egyszerűen kényszeritették, hogy meneküljön. Lepedőkből sodort kötélen eresztették le az ablakon, egy vincellér ba
