Bethlen Naptár, 1965 (Ligonier)
Dr. Komjáthy Aladár: A Frankfurti Református Világgyülés
BETHLEN NAPTÁR 83 végezhetett volna. Ezen a téren a rendezőség nem vette komolyan mindazt, amit az előkészítő füzetben a theológiai titkár igy fogalmazott meg: “Az istentisztelet nem válhatik a dicsőítés, hitvallás és másokkal törődés naponkénti kifejezésévé, ha . . . nem hoz mást, mint szertartásokba pólyázott igehirdetési szolgálatot, vagy olyan formális ceremóniát, amelyet előirt ima-formák és azonos hangzású énekek töltenek ki.” Sokkal jobb lett volna azt látni és hallani, hogy az ázsiai és afrikai egyházakban milyen az istentisztelet formája, hogy a kegyességnek milyen a fiatal egyházakban kialakult sajátossága az “előirt ima-formák” örökös litániázása helyett. Nagyon jó munka Kálvin kiadatlan müveinek a tudományos kiadása, melyet a református világszövetség állandó munkabizottsága végez Dr. McCord princetoni elnök vezetése alatt. Ebben nagyméretű munkát végzett Dr. Nagy Barna volt sárospataki, majd budapesti teológiai tanár, akit még mindig nem helyeztek vissza tanszékére. Jó munkát végeznek a teológiai bizottságok és a portugál nyelvű Institúció kiadására alakult bizottság. Érdemes megjegyezni, hogy mindezeknek a határozottan pozitív és komolyan református munkáknak az irányitója Dr. McCord. Sok minden helyes és okos mondanivalója volt a frankfurti gyűlésnek, de valahogy hiányoljuk belőle a “református bizonyságtételt”. S ezt éppenugy elmondhatnánk a Református Világszövetség vonalvezetésére is. Félő, hogy még mindig az az irányzat az uralkodó, mely egyfajta “Little League”-nek akarja megtartani a Református Világszövetséget az Egyházak Világtanácsa mellett. Mindig azt halljuk már 1948 óta, hogy a Református Világszövetség nem akar “konfessziónálista” és felekezeti “önzésre” épített politikát és nem tartja kívánatosnak a külön református szolgálatokat, hanem mindent az Egyházak Világtanácsán belül óhajt megvalósítani. Még most sem akarnak hallani sem arról ,hogy legyen külön református egyházi segélyalap, de ami késik nem múlik! Mint az ifjúsági munkabizottság jelentését követő vitából is világossá lett: a sajátos református munkaterületek nem szűkülni, hanem igen is kiszélesedni fognak, mert ez igy helyes, bármennyire is nincs az a genfi titkárság kedvére. Az eddigi vonalvezetés alapelve az volt, hogy a Református Világszövetségnek mindenben szolgálnia kell az Egyházak Világtanácsa munkáját és ezért eredetileg nem volt se külön tanulmányi osztálya, sem segélyalapja, sem ifjúsági munkája. Most már lassan mindezek meglesznek, mintegy mutatván azt, hogy az ökumenikus mozgalom fejlődése több, mint az Egyházak Világtanácsa. A hitvallásos világszövetségek meghívása a Vatikáni Zsinatra is erre mutat. Nem olyan biztos az, hogy a hitvallásos világszövetségek fognak előbb eltűnni, mint az Egyházak Világtanácsa. Lehetséges az, hogy az ökumenikus mozgalomnak olyan döntő szakaszához érkeztünk el éppen a római katholikusokkal megindult párbeszéd nyomán, hogy a hitvallásos világszövetségekre egyre nagyobb szükség lesz és azok jelentősége és ökumenikus szerepe megnövekszik. Kérdéses már csak az, hogy vajon a Református Világszövetség, ha továbbra is megelégszik eddigi “Little League” szerepével, eléggé felkészült lesz majd ebben a párbeszédben való részvételben, mint Református Világszövetség? Dr. Komjáthy Aladár
