Bethlen Naptár, 1965 (Ligonier)
Dr. Komjáthy Aladár: A Frankfurti Református Világgyülés
80 BETHLEN NAPTÁR A gyűlés kivéve az ünnepi megnyitó és záró istentiszteleteket és a vasárnapi délelőtti és délutáni istentiszteleteket teljes egészében az egyetem épületében folyt. A német református keresztyének arról is gondoskodtak, hogy az egész világ református irodalmának is legyen egy könyvkiállitása az egyetem folyosóin. Engem különösen meghatott, hogy a magyar református könyveket a hollandokéval egy asztalon állították ki. Jó volt látni hajdani professzoraim könyvei mellett a magyar zsoltároskönyvet és a budapesti teológia történetét. Meghatott, hogy már néhai apósom legutolsó, már halála után megjelent könyvének szomszédságában ott volt a magyar Heidelbergi Káté és a Második Helvét Hitvallás, mintegy szimbolizálva a több évszázados holland-magyar református kapcsolatokat, mely kapcsolat az én családomban a szó szoros értelmében testté lett. Nem volt sok “attrakció”, ezt a gyűlést nyugodtan lehetne “munkáskonferenciának” hívni, mert legnagyobb részében szekciókra, illetve munkabizottságokra oszolva lehetőleg minden delegátust munkába vont. Mi magyarok a világ különböző részéből lehetőleg együtt ültünk, a plenáris gyűléseken, éppen úgy, mint a szekciókban és munkabizottságokban is. Ha néha az egyidejű fordítási gépezet nem működött, igyekeztünk egymás segítségére lenni. Az egész gyűlést négy szekcióra osztották, az előkészítő füzet felosztásának megfelelően. “Jövel Teremtő Lélek!” volt a központi téma és a könyörgés első része szól a Lélek eljöveteléért az “ember megújulására.” Ez volt az első szekció melyben Lehman Paul new yorki professzor elnökölt. Dr. Lehman sok magyar lelkésznek volt tanára, mig Princetonban volt. Ebben a szekcióban szolgált a Kálvin Egyházkerület elnöke Ft. György Árpád is. Az első szekció valahogy nem tudta megoldani ezt a problémát, hogy miként is jelentkezik a Lélek munkája a világban és a meglehetősen éles viták után nem maradt más megoldás, mint az egész kérdést a Református Világszövetség teológiai tanulmányi osztályához utalni további tanulmányozás végett. A második szekció az istentisztelet és bizonyságtétel megújításával foglalkozott. Elnöke a holland dr. Berkhof leideni professzor volt, a budapesti teológia diszdoktora, népünknek és egyházunknak egyik legjobb barátja. Ebben a szekcióban voltam én is. A harmadik szekcióban az ‘“egyházak egybehivását” tárgyalták. Itt egy Indiában szolgáló skót, dr. Stewart volt az elnök. Az Amerikai Magyar Református Egyház püspöke, dr. Béky Zoltán ebben a szekcióban volt. A negyedik szekció a “Világ Megváltásával” foglalkozott, elnöke Maury Philippe, “világi” ökumenikus vezetőember volt. A második, harmadik és negyedik szekciók jelentéseit a gyűlés elfogadta kisebb-nagyobb változtatásokkal, de azok hosszúsága miatt részletekbe nem mehetünk bele. A szekciók munkája majdnem minden időnket lefoglalta, de még ezenkívül tiz kisebb (10-15) munkabizottság is volt és akiket ide is beosztottak azoknak aztán jóformán semmi idejük nem maradt! Ilyen munkabizottságok voltak: adminisztrációs”, “ökumenikus vonalvezetés”, “pénzügy”, “tájékoztatásügyi”, “kisebbségi egyházak, vallásszabadság és egyházak megsegítése” “jelölő”, “római kathólicizmus”, “teológiai”, “női munka”, és “ifjúsági munka”. Ezeknek a munkabizottságoknak a feladata abban állott, hogy a Református Világszövetség jövő szolgálatának a vonalvezetését megszabják és az eljövendő esztendőkre meghatározzák a szükséges teendőket. Engem a római kathólicizmussal foglalkozó munkabizottságba osztottak be. Ez volt az egyik “legizgalmasabb” vitát okozó jelentés. Már magában a bizottságban is erős véleménykülönbség volt észlelhető. A Második Vatikáni
