Bethlen Naptár, 1965 (Ligonier)
K. A.: Három Pillanatfelvétel az Uj Elnökről
BETHLEN NAPTAR 57 II. — 1961 november 21. Sohasem fogom elfeledni azt a napot. Még pirkadat előtt felébredtem s lesiettem a szálloda fogadótermébe. A szőnyegen aludtak még a szolgák, kisiettem az utcára: mindenütt sötétség, csend és hajléktalan alvó hinduk. “Istenem, hogy lesz ez a mai nap?” — gondoltam, de gondolatmenetemet megzavarta az az álmos hindu rendőr, aki észrevétlenül utánam jött és közölte, hogy kész a reggeli. A reggelinél már ült egy-két izgatott ujságiró, akik azt latolgatták, mit mondanak majd az amerikai orosz orthodoxok, amikor az Egyházak Világtanácsa tárgyalni fogja az Orosz Egyház felvételét a világtanács tagegyházai közé? Hát bizony nem az orosz emigránsok szavára figyelt fel ott a világ. Sokan beszéltek, főként az oroszok felvétele mellett, azon az izgalmas ülésen a Vighan Bhavan impozáns tárgyalótermében, de legjobban az a felszólalás ütötte szivén a résztvevőket, amely Dr. Béky püspöké volt. Figyelt az egész világ keresztyénsége. Az egyházak Benjáminja, az amerikai magyar református egyház püspökének szavára. Tiz példányom volt, még bent a teremben elkapkodták a kezemből. A gyűlés folyt még, ki kellett menjek a sajtó szobába, hogy legépeljem: a gépből kapkodták ki. Végül is annyira kapós volt az állásfoglalás szövege, hogy maga az Egyházak Világtanácsának a sajtóosztálya sokszorosította le. Mind az öt hivatalos nyelven kapható volt már az ülés végén. Odabent egy szakállas orosz megölelte a püspökünket. A folyosón egy nagytekintélyű ökumenikus vezetőember megfogott és azt mondotta: “Béky püspök állásfoglalása bátor és igazán keresztyén cselekedet volt. Hálásak vagyunk érte.” Televíziós és rádióállomások a legkülönbözőbb nyelveken sugározták szét: “Az Amerikai Magyar Református Egyház állásfoglalását drámai erővel Béky Zoltán püspök olvasta fel, aki ezzel egyszerre a világgyülés egyik legismertebb személyiségévé lett.” S szivünkben újból feltör kedves versének következő néhány sora: “S ha rám dől a szittya magasság, Ha száz átok fogja a vérem, Ha gátat túr fel ezer vakond, Az Óceánt mégis elérem.”
