Bethlen Naptár, 1965 (Ligonier)

Nagy Lajos: A Vak Gordonka Művész

BETHLEN NAPTAR

37

kinézte magának a falut, ahová álmában espereskedni járt.

A pataki diák, egy-két évtizedet kivéve, századokon át járta a felvidéki falvakat. Előre tudta, hogy mennyit fog keresni, tudta, hogy milyen házba kopogtat be s előre azt is tudta, hogy szivesen látott vendég lesz-e vagy sem? Persze sokszor megtörtént, hogy valamelyik diák elrontotta dolgát s balfogásaiért a falvakat vagy vendéglátó gazdáját okozta. Egy ilyen megkeseredett állott bosszút egy néhány ungi községen, amikor hireszteli kezdte:

“Iske, Csicser, Vaján, Bés,

Hol a diák éhen vész.”

Bár minden diák annyit ehetett ezekben a falvakban, amenynyit akart, de nem volt hatalom, amelyik az emlékezet faláról le tudta volna vakarni ezt a megszégyenítő megjegyzést. Az amerikai iskeik, csicseriek, vajániak és bésiek nagy keserűségére még ide is eljutott ez a bosszantó versecske.

Egyik diák hűségesen kioktatta, felvilágosította az utána következő diákot, hogy mire vigyázzon, mit tegyen és mit ne szóljon. Elmondta, hogy vigyázzon a nagytiszteletü urra, mert ugratni fogja, a világért meg ne sértődjön. Volt hely, ahol azzal szórakozott unalmában a férj uram, hogy tenyeres talpas szakácsnőjét feleségnek mutatta be és feleségét, mint szakácsnőjét. Roppant élvezte, ha a diákok a valódi szakácsnőnek kezet csókoltak. — Némelyik úgy főzött, hogy az éhes diák Patakon szivesen kezet csókolt volna neki naponta főztjéért. Érdekes, a szép lányokról hallgattak ezek az ebadta diákok. Talán azért, mert egyik sem tudta volna elviselni, hogy az utódja szerencsésebb lett volna, mint ő. Néha ugrasztották egymást, néha igazat mondtak a helyekről, ahol jártak, emberekről, akikkel találkoztak.

Legátus voltam Abaujnak azon a tájékán, amit Szárazvölgynek neveznek. Gyermek éveim a gömöri Szárazvölgyhöz fűznek, pedig ez nem is volt olyan száraz, mert a patakról, még pedig hires patakról, még Jókai Mór uram is tudott és egyszer egy debreceni kofa ajkára teszi ezt a nevet. Ha a debreceni kofák tudtak róla, akkor a debreceni diákoknak is tudniok kellett erről a patakról, amit minden közönséges pataki diák ismert, hogy a gömöri Szárazvölgyet öntözi tavaszi áradások idején. No, de menjünk vissza az abauji Szárazvölgyre. Ennek a vidéknek nevezetességéről elfelejtett elődöm valamit megmondani, amit én egy életen át hordok magammal és minden bűnbánati héten egyik estén mindig elmegyek lélekben ebbe a kis abauji faluba legációba.