Bethlen Naptár, 1965 (Ligonier)
Borshy Kerekes György: Ligonier Jövője
32 BETHLEN NAPTÁR sadalmi szokások majmolása sem. Ezt a mi ifjúságunk eredetiben kaphatja meg az amerikai angol nyelvű templomoknál s ezért nem szükséges megmaradni a magyar oldalon. A “plus” tehát, amit mi adhatunk, jellegzetesen magyar kell legyen, mert azt másütt nem kaphatja. Ezen a téren vannak azonban nagy hiányosságaink. Túlnőne azon a kereten, ami a naptár hasábjain rendelkezésünkre áll, ha részletesen foglalkoznánk azokkal a tennivalókkal és lehetőségekkel, amelyek egyházi vonalon kinálják magukat. E- gyetlen egyet említünk itt csupán s ez magyar énekeink s általában zenénk csodálatos szépsége és egyedi volta s templomi vonatkozásban speciális magyar liturgiánknak egyszerűségében is hallatlanul méltóságos és vonzó volta. Ez utóbbit — érthetetlenül — mindmáig elmulasztottuk angolra forditva adni uj nemzedékünk kezébe! Más, hasonló, kihasználatlan adottságok és lehetőségek felsorolása helyett itt egyesületi vonatkozásban érintsük csak azt a hiányosságot, amely a “kifelejtett korosztályinál lelhető meg. Egyesületünk nagyon szépen gondoskodott már negyven évvel ezelőtt is tagjainak sáltalában a magyarságnak árváiról. Nem sokkal később helyet biztosított megfáradt, megöregedett s magukra már gondot viselni nem tudó tagjainak is a Bethlen Otthonban. Legutóbb épen ezen a téren ment el egészen addig, hogy számukra szanatórium szerűen modern, uj s minden szükségessel ellátott épületet emeltetett a mi “Mória Hegyiünkön. A serdülő, 12-20 év közötti ifjúság azonban mostoha gyereke lett a gondoskodásnak. Pedig épen ez a korosztály az amelynek sorainkban való megtartása lehet a jövőnek biztositéka. Kezdeményezés ugyan történt ezen a téren a század harmincas éveiben, amikor egy alkalommal több napos konferenciára hívtuk ifjúságunkat Ligonierba, ahová több százan el is jöttek s élményekben gazdagodva távoztak el. Következményképen szép számmal vettek részt aztán azokon a tanulmányi versenyeken, amiket 1938 és 39-ben rendeztünk s amelyeknek eredményeképen népes ifjúsági csoportot vihettünk át Magyarországra, ahol a debreceni egyetem nyári tanfolyamán vettek részt. 0 közbejött második világháború azonban — többek között — ezt a jól indult akciót is lehetetlenitette. Az u. n. “béké”-nek első évtizede sem igen volt alkalmas arra, hogy a régi formában kezdjük újra. Most azonban már egészen égetővé vált a probléma megoldása s Református Egyesületünk úgy a saját, mint református egyházaink és általában magyarságunk érdekében nem tehet jobbat és értékesebbet annál, mint ha keresztül viszi tisztikarának azt a javaslatát, amely a tanul
