Bethlen Naptár, 1965 (Ligonier)
Egyesült Államok - United Presbyterian Church in the U.S.A.
270 BETHLEN NAPTÁR United Presbyterian Church in the U.S.A. ALPHA, N. J. — Lelkész: Szabó András A templom külseje uj festést nyert, a vasárnapi iskola nagyobb terme pedig faburkolatot kapott; a két munkálat több mint kétezer dollárba került. Néhai Kish Gézáné emlékére, aki gyermekkorától hűséges tagja volt a gyülekezetnek s 28 éven át tanított a vasárnapi iskolában: tisztelőinek adományából eddig egy nagyobb szószéki Bibliát, Énekes Könyveket s a Vasárnapi Iskola számára két asztalt szereztünk be. A vasárnapi iskolába 107 gyermek és felnőtt járt s az Énekkarokba 68. A nyári iskolának 64 tanulója volt. Az Ifjú Nők Körének 28, az Idősebbekének 75 tagja van. Orgonistánk, Kozári Ferenc, egyetemet végzett tanító, az énekkarok vezetője pedig Kish Istvánná, okleveles énektanárnő. A lelkész 1964 augusztus 1-én kezdte meg a gyülekezetben való szolgálatának negyvenharmadik esztendejét. Van saját egyházi lapunk, mely “Közlöny” címen havonként jelenik meg már 45 éve. Keresztelésünk volt 24, konfirmált 14, esketés 7, halálozás 15. Az urvacsorai jegyekkel élő és a templomba rendszeresen eljáró egyháztagok száma 318. A gyülekezettel kapcsolatban lévő konfirmáltak száma 447, akik 45 mérföldnyi körzetben laknak. Hat ifjú jár egyetemre. Vendég lelkészeink voltak: Nt. M. H. Looloian, Bodnár Viktor, Tornallyay Márton, Szolga Miklós és Hackett György lelkésznövendékünk Eloomfield College-ból. Temetőnkbe 550 dolláros költséggel szerszámos kamrát építettünk. FRANKLIN, N. J. — Lelkipásztor: Makár János Az óhazában, de itt is szokatlan, hogy egy egyháznak 56 év alatt 9 lelkipásztora legyen. Már pedig Franklinban igy volt. Az a magyar közmondás, mely igy hangzik: “Sok bába között elvész a gyerek”, mennyire igaz volt e gyülekezet életében is. Mikor egy lelkész talpra állította volna, a virágzás útjára vitte volna az egyházat: tovább állt, mert fiatal volt, vagy távozott nyugdíjba. Több Ízben volt huzamosabb ideig pásztor nélkül, csak beszolgálták: s széledt széjjel a nyáj, ki erre, ki arra. Kruchió Antal lelkipásztor szerint: “Maguk a szülők is vétkeztek, mert ugyan református templomban esküdtek, de felnövő gyermekeiket hagyták kathólikusnak nevelkedni, vagy engedték a presbiteriánus egyházhoz menni. Az egyház számára igy 110 gyermek veszett el.” Ma akik megmaradtak csak az öregek; csak egy-két család gyermekét vallhatja magáénak az egyház, ők ma a tisztviselők, a teherhordozók, mint fiatalok. A történelmi hűség kedvéért, Írásban is meg kell itt örökítenünk, hogy az 56-os menekültek nem váltak be, mint jó egyháztagok; az egyház addig volt jó nekik, mig kihozatta, segítette, támogatta, mikor kicsit talpraálltak, feléje sem néztek az egyháznak egy-kettő kivételével. A magyar egyház fenntartói az öregek, elnémuló ajkukkal elhal a kálvinista zsoltár, megszűnik magyarul zengeni az evangélium, az “Elnémult harangok” szomorú tragédiája Erdély után, Baranya után itt Amerikában folytatódik, megindul egy nagy körtemetés szerte a világon. Egy nagyra hivatott nemzet temettetik el főleg önhibája miatt.
