Bethlen Naptár, 1965 (Ligonier)

Ausztrália

BETHLEN NAPTÁR

171

1964-ben gyülekezetünknek 226 keresztelt tagja volt, melyből 175 konfirmált és 108 hivünk élt az Ur Szent Vacsorájával. — Nyolcvanhét istentiszteleten összesen 2993-an vettek részt. Gyülekezetünkben: női csoport, férfi kör, ifjúsági csoport, énekkar és vasárnapi iskola működik rendszeresen.

PARAGUAYBAN is mi látjuk el a munkát. Asunciónba évente kétszer megyünk. Ott mindössze nyolc család van részben evangélikus vagy református. Ebben az évben szeptember és november hónapban látogattuk meg őket. Teleki Bélával felvettük az érintkezést. Az útiköltséget a Luteránus Világszövetségnek Latin Amerikai Bizottsága fedezi.

Leskó Károly

Mikoron Dávid nagy búsultában, Baráti miatt volna bánatban, Panaszolkodván nagy haragjában, Ilyen könyörgést kezde ő magában:

Istenem, Uram kérlek tégedet: Fordítsad reám szent szemeidet; Nagy szükségemben ne hagyj engemet, Mert megemészti nagy bánat szivemet.

Csak sirok-rivok nagy nyavalyámban, Elfogyatkoztam gondolatimban, Megkeseredtem nagy búsultomban, Ellenségemre való haragomban.

Hogyha énnékem szárnyam lett volna, Mint a galamb, elrepültem volna; Hogyha az Isten engedte volna,

Innét én rég elfutottam volna.

Akarok inkább pusztában laknom, Vadon erdőben széjjel bujdosnom, Hogynem mint azok között lakoznom, Kik igazságot nem hagynak szólanom.

Egész e város rakva haraggal, Egymásra való nagy bosszúsággal; Elhiresedett a gonoszsággal,

Hozzá fogható nincsen álnoksággal.

Gyakorta köztük gyűlések vannak; özvegyek, árvák nagy bosszút vallnak, Isten szavával ők nem gondolnak, Mert jószágukban felfuvalkodtanak.

Én pedig, Uram, hozzád kiáltok, Reggel és délben s estve könyörgök; Megszabadulást tetőled várok,

Az ellenségtől mert én igen félek.

Te azért lelkem, gondolatodat,

Istenbe vessed bizodalmadat:

Rólad elvészi minden terhedet És meghallgatja könyörgésedet.

Igaz vagy, Uram, Ítéletedben:

A vérszopókat ő idejükben Te meg nem áldod szerencséjükben; Hosszú életük nem lészen a földön.

Az igazakat te mind megtartod,

A kegyeseket megoltalmazod,

A szegényeket felmagasztalod,

A kevélyeket aláhajigálod.

Ha egy kevéssé megkeseríted,

Az égő tűzben el-bétaszitod:

Nagy hamarsággal onnét kivonszod Nagy tisztességre ismét felemeled.

Szent Dávid irta a Zsoltárkönyvben, ötvenötödik dicséretében,

Melyből a hívek, keserűségben, Vigasztalásért szerzék igy versekben.

KECSKEMÉTI VÉG MIHÁLY 1560 körül

(Psalmus Hungaricus az 55. szoltár alapján)

MIKORON DÁVID . . .