Bethlen Naptár, 1965 (Ligonier)
Dél-Amerika
146 BETHLEN NAPTÁR Általános érdekű előadások között megemlítendő az, amelyet múlt decemberben tartott nekünk a lett testvérgyülekezet lelkipásztora, Nt. Gulbis Alfreds, a Lutherán Világszövetség helsinkii nagygyűléséről, amelyen ő maga is mint delegátus résztvett. A böjti időszakban pedig egy vallásos estet tartottunk, melynek központjában Bach Máté Passiója állt. A zenével párhuzamban Dürernek Krisztus szenvedését ábrázoló metszetei lettek vetítve. Múlt év októberében a lelkipásztor részt vett a kolumbiai Bogotában tartott konferenciáján a Délamerika északi államaiban szolgáló lelkészeknek. Ennek különleges érdekessége az, hogy elsőizben vettek részt egy ilyen konferencián, vagy legalább is egy részén annak, katholikus theológiai tanárok, sőt a Katholikus Egyetem egy este meghívta a protestáns lelkészeket. Május 6-án itt Caracasban vendégelte meg Nt. Pósfay György egy vacsorával az itteni Okuménikus Lelkészegyesületet, amelyen minden Caracasban működő keresztyén felekezet képviselve van. Nagy súly lesz mindig fektetve az ifjúsági munkára. Minden vasárnap volt magyar-nyelvű vasárnapi iskola, elemistáknak hetenként magyarnyelvű hittanóra, nagyobbaknak konfirmációra előkészítése. Az ifjúsági kör havonta tartott összejövetelt. Szomorúsággal tölt el, hogy lelkipásztorunk az idén egy svédországi tanulmányút végett egy évre elhagyott bennünket. Nagy hiányát fogjuk érezni buzgó és fáradhatatlan munkásságának; a nőegyletben is nagyon hiányzik Pósfayné nt. asszony jelenléte. Ugyanakkor azonban örömmel és meleg szeretettel üdvözöljük helyettesítésére Dániából julius 1-én ideérkezett Szilas Attila nt. urat, aki bájos dán születésű, de magyarul kiválóan tudó feleségével és egyéves kisfiával együtt, nagyon reméljük, jól fogja érezni magát közöttünk. Kérjük Istent, vezesse őt és gyülekezetünket a jövőben is a fejlődés utján. * * * Vladár István AZ UTÓLSÓ VACSORA János a Mester nagy szivén pihen, E tiszta szivén, e csendes szivén Pihen, de lelke a holnapra gondol S fiatal arca felhős lesz a gondtól. Mély hallgatás virraszt az asztalon, Az olajfák felől a fuvalom Hősen, szomorúan a szobába téved, Be fúj ma a szél, az éj és az élet! Tamás révedve néz a mécsvilágra, Péter zokog és árvább, mint az árva, Judás se szól, csak apró szeme villan. Remegve érzi: az ő órája itt van! Csak egy nyugodt. Nagy sötétkék szemében Mély tengerek derűs békéje él benn. Az ajka asztali áldást rebeg S megszegi az utolsó kenyeret! JUHÁSZ GYULA
