Bethlen Naptár, 1965 (Ligonier)
Az anyaszentegyház Európában
134 BETHLEN NAPTÁR Mivel lejárt a mostani vezetőség megbízatása, 1964 augusztusára terveztük egy európai protestáns evangélizáció keretében a Közgyűlésünk megtartását. Az előkészítés munkájával elnökségünk dr. Juhász Pál főgondnokot és Czeglédy Zoltán müncheni lelkészt bízta meg, aki ez év júliusában tartotta húszéves lelkészségének a jubileumát. Sajnos pénzügyi nehézségek miatt kénytelenek voltunk novemberre halasztani a megvalósítást. A közgyűlésig a régi elnökség viszi tovább szolgálatunk ügyeit. Lelkészeink és a lelkészi özvegyek jobb anyagi helyzetének biztosítását sikerült elérnünk az 1963 évben egy uj rendezéssel. A német egyházzal való uj szerződésünk megkötése folyamatban van és előreláthatólag októberben kerül aláírásra. Ezzel véglegesen rendeződik jogi helyzetünk. Hálás köszönetünket kell kifejeznünk Klein Róbert bajorországi református püspök urnák, aki mindenben a legmesszebbmenően támogatott és támogat. Az általános magyar közösségi munkában továbbra is épen olyan buzgalommal veszünk részt, mint a múlt évben. Reméljük, hogy munkánk Isten akaratának mefelelő és törhetetlen hittel hisszük, hogy akik az Isten akaratát cselekszik, megtartatnak örökké. Isten velünk lesz, amig szolgálatunknak küldetése van. “Maradj velem, mert beesteledett!” Bibliát hallgat a gyülekezet. Alkony izzik a templom ablakán. Hitetlen vagyok, vergődő magány. “Maradj velem, mert beesteledett!” — Ha így idegen, vedd emberinek, súgja egy hang, s ahogy látó szemem elmereng a régi jeleneten, az emmausin és felejtem magam, a sugár-hídon, némán besuhan egy örök Árny: lehetne Buddha is, de itt máskép hívják és tövis koronázza: én teremtem csupán, mégis, mint testvérére néz reám, mint gyermekére: látja, tudja, hogy — szívem szakad, oly egyedül vagyok, s kell a hit, a közösség, szeretet. S kezét nyújtja. Dr. U. Zaizon Sándor. SZABÓ LŐRINC: AZ ÁRNY KEZE Lukács 24:29.
