Bethlen Naptár, 1964 (Ligonier)

Halottaink

BETHLEN NAPTÁR

81

LÉGID. KOVÁCS IMRE

1887—1963

Hűséges férj, áldozatos édesapa, büszke nagyapa, lelkiismeretes tanitó, bátor tanár, törhetetln kitartásu lévita, szorgalmas egyházi jegyző és pénztáros, és Krisztusának kitartó követőié volt. Búcsúszónak a Máté ev. 25:21. versét idézzük:

“Jól van, jó és hü szolgám; hü voltál a kevesen, ezután sokat bizok rád, menj be a te uradnak örömébe.”

Született 1887 november 18-án Torontálvásárhelyen (most Debeljácsa és Jugoszlávia). A tanitóképzőt és kántori kurzust Aradon végezte. 1909 február 20-án vette feleségül Pancsován Ellinger Józsát, akinek nevéhez annyi vers és dal fűződik. Pancsován, Macedóniában és Muraközben tanitott. Muraközben mint öt gyülekezetnek lévitája végzett lelkipásztori szolgálatot. Gyülekezeteit az erdős vidéken lóháton járta. Néha olyan nagy volt a téli hó, hogy a ló sem tudott már tovább menni. Akkor lovát bekötötte egy közeli tanyára és gyalog ment tovább, hogy Krisztustól elfogadott kötelességének eleget tegyen.

Fiait is “a nemzet napszámosainak” és erre a kötelességtudásra nevelte. Imre fia a new yorki Első Magyar Református Egyház lelkipásztora, Károly fia pedig Palicson, Jugoszláviában tanitó. 1948-ban kijött Amerikába Imre fiához és vele együtt szolgálta a new yorki egyházat. A jegyzőkönyvet olyan alapossággal irta, hogy a presbitérium majd minden alkalommal jegyzőkönyvi köszönetét szavazott érte.

Károly fiát 1962-ben még egyszer meglátogatta és 1963 junius 21-én Erzsébet és Imre unokái ölelő karjai között szép csendesen meghalt. Szerető szive elpihent. Teste most ott nyugszik a Phoenixville, pennsylvaniai temetőben párja mellett, akit 1956-ban temettek oda.

A gyászháznál és a templomban megjelent hatalmas gyászoló gyülekezetek, a virágok halmaza és a részvét kifejezésének özöne bizonyitotta, hogy a hűséges, alázatos, áldozatos életet megbecsüli népünk és bizonyára a ió Isten is.

“Isten velünk, a viszontlátásra!”