Bethlen Naptár, 1964 (Ligonier)

Dr. Komjáthy Aladár: Kálvin János - És a Magyar Reformáció

BETHLEN NAPTÁR

63

Pia 1541 és 1554 között Kálvint érdekelte Magyarország, mennyivel inkább érdekelhette őt mindaz, ami 1554 után történt magyar földön: t. i. amikor is végleges formában megszilárdult a magyar református egyház hitvallásos és egyházalkotmányi élete.

Kálvin levelezésének anyagát áttanulmányozva a magyarországi reformáció még egy akalommal kerül szóba: Moibanus boroszlói lelkipásztor 1552 március 24-én Írott levelében. Moibanusról tudni kell azt, hogy Melanchtonnak és magyarországi híveinek jó barátja volt és Kálvin Jánossal is többször váltott levelet. Egyik, 1550-ben Írott levelében az Institúcióról ir Kálvinnak. Boroszlóban tehát olvasták már a philippisták az Institúciót, ez a magyarországi reformáció szempontjából is fontos adat. Amit 1550-ben Boroszlóban olvastak, azt Kassán, Eperjesen sőt Debrecenben is ismerték. 1552 márciusában Moibanus a magyarországi politikai és egyházi eseményekről tájékoztatja Kálvint: Beszámol a “barát meggyilkolásáról” akit azért tettek meg püspöknek majd bíborosnak, hogy ezzel is stabilizálják az Antikrisztus országát. Ez nem sikerült. Fráter Györgyről úgy ir Kálvinnak “trucidatus est monachus”. Ez megint Kálvin meglepő tájékozottságára mutat. Vajon a mai Genfben megértenék-e, ha nevek említése nélkül egy erdélyi püspökről igy írna és az illető történetesen a lengyel Boroszlóból számolna be az erdélyi eseményekről?

II.

Moibanus, mint mondottuk, philippista lelkész volt, aki a szigorú lutheránus dogmatikai fejlődéssel szemben tartotta a helvét irányzattal a baráti kapcsolatokat és a reformáció egységét Melanchton szellemiségében óhajtotta megőrizni. Mindazok a német protsetánsok, akik Kálvinnal levelezést folytattak és ilyen szellemben, a magyar reformáció vezető személyiségével is tartottak fel baráti kapcsolatokat. Moibanus boroszlói lelkész érdekes egyénisége fontos láncszeme lehetne a magyar reformáció és Kálvin viszonyulása további vizsgálatának. Tudomásunk szerint róla aligalig tudnak a magyar egyháztörténelemben.

Már említés történt a nürnbergi nemes lelkipásztorról Dietrich Vietről. Dévai Biró Mátyás volt wittenbergi diáktársáról, akinél Dévai külföldi utjai során többször hónapokat töltött. Éppenséggel az úrvacsora kérdésében ez a nürnbergi német lelkész élete vége felé közelebb került Kálvinhoz, mint Lutherhez. Ugyanezzel vádolták be Dévai Bírót is Luthernél a magyarországi németajkú felvidéki lutheránus papok. Dietrich Veitnek köszönhetjük, hogy kiadta Dévai Biró kassai, majd bécsi meghurcoltatásának illetőleg kihallgatásának aktáit is.

Kálvinnal éppen az úrvacsora kérdésében és politikai természetű kérdésekben váltott levelet. Csak 1546-ban egy hónap leforgása alatt kétszer is volt közöttük levélváltás. Akkor már Dévai halott volt, de nem valószínűtlen, hogy Dietrichen keresztül is meggyarapitotta Kálvin a magyarországi reformációról szerzett ismereteit.

Az augsburgi lelkipásztorral, Musculus Farkassal már az 1530-as évek végén kapcsolatot teremtett Fejérthóy János a bécsi magyar kancellária titkára. Személyes jó barátja volt. Musculus Farkas 1548-ban a leipzigi interim következtében elmenekült Augsburgból és Buliinger közvetítésével 1548-tól Bernben lett theológiai tanár. Kálvint 1540 óta személyesen is-