Bethlen Naptár, 1964 (Ligonier)
Eszenyi László: Válság Vagy Változás
BETHLEN NAPTÁR 53 összetartása és szorgalma kellett azonban a jelenlegi hatalmas anyagi és erkölcsi súlyt jelentő testvérsegitő egyesületek kiépítéséhez. A szépen virágzó fraternális mozgalmat az amerikai élet fokozatos átalakulása a mozgalom létjogosultságát is kérdésessé tevő problémák elé állította. Az első veszélyt az amerikai biztosítási iparág minden képzeletet felülmúló kifejlődése jelentette. Aligha van ma már olyan biztosítási igény, melyre üzleti vállalataink nem tudnának kielégítő megoldást kinálni. A fraternális szervezkedés egyik ősoka igy megszűnt. Ez természetesen távolról sem jelenti azt, hogy testvérsegitő intézményeink nem tudnának olyan vagy bizonyos esetekben épen jobb kötvényeket is adni tagjaiknak, mint a vállalatok, de kétségtelen az, hogy önmagában a legjobb életbiztositási szolgálat sem indokolhatja többé a fraternálizmus létjogosultságát. A munkásszervezetek fokozatosan átvették a munkásság képviseletét s a törvények egész során keresztül az amerikai munkást olyan védelemmel látják el, amiről pár évtizeddel ezelőtt álmodni sem mertek. Ez a feladat is lekerült hát a testvérsegitő egyletek vállairól. Alapvető átformálódáson esett keresztül az egész amerikai társadalom is. A “hunky” ma már a múlt keserű emléke csupán. A lenézett uj jövevények unokái és dédunkái az ipar, kereskedelem, művészet vagy tudomány területén akadálytalanul olyan magasra törhetnek és törtek is, amennyire képességük engedi. A nemzetiségi kisebbségi csoportokba leginkább az első nemzedék tagjai tömörülnek és önérdekeik képviselete helyett óhazai testvéreik politikai és anyagi megsegitésére került át a súly. Azok a testvérsegitő egyesületek, melyek kizárólag a fenti célok megvalósitására alakultak és vezetőik nem tudtak a változott helyzetnek megfelelő újabb munkamezőt tűzni tagjaik elé, ma valóban válságba jutottak. Vannak közöttük olyanok, melyek feladva altruista jellegüket üzleti vállalkozásokká alakulnak át. Másokban a vezetők jobb ügyhöz méltó igyekezettel keltik a testvérsegitő munka látszatát, hogy az azzal járó adómentességet még egy ideig biztosítsák egyesületeik részére. Ez a kevésbbé becsületes porhintés azonban a minden bevételi forrásra hiuzként lecsapó adóhivatalnokok előtt csak ideigóráig hosszabbítja meg az ilyen fraternális társaságok életét. Az elmondottak után nyilvánvaló olvasóink előtt, hogy nem a fraternális gondolat jutott csődbe és nem a testvérsegitő egyesületek veszítették el létjogosultságukat, mindössze bizonyos társaságokat ért ez a sors. Azokban az egyesületekben, melyek-
