Bethlen Naptár, 1964 (Ligonier)
Palotay Gyula: "Döntő Percek"
42 BETHLEN NAPTÁR Éppen a határdomb tövében értek össze. Nem is ők, hanem a csókái meg a szanádi kutyák. S mikor az emberek már lekapták a vállukról a kaszát, a szanádi biró szűrébe is belekapott a Bodri kutya, a csókái biró nadrágját is megrántotta a Tisza kutya. Ham ham hammar, ham ham hammar! biztatták előre gazdáikat. A két haragos ember odalépkedett az árokpartra s hirtelen visszahökkent mindkettő. Az árok fenekén a lapulevelek alatt ott aludt édesen Marika meg Milica. A nagy hadi készülődésben elbódorogtak hazulról, aztán összetalálkoztak és eltévedtek a vetések között. Ahol az este rájuk borult, el is aludtak, egymásra borulva, mint az oltáron az Írott angyalok. Marika szanádi búzavirágokat szorongatott a csöpp tenyerében, Milica fekete hajában csókái pipacsok piroslottak! S mind a kettőnek maszatos arcocskáján harmatgyöngyök ragyogtak, amiket a tiszta kék ég hullajtott rájuk. A két apa szét akarta rángatni az alvó gyerekeket. Mind a kettő fölnyitotta a szemét s még összébb bújtak álmosan hunyorgó pillákkal. Marika szólalt meg előbb. Elfintorította a bimbó száját és rámutatott az apja kardjára: — Ejnye, de csúnya nagy bicskája van édesapámnak, ugyan tessék elhajítani. És a csókái biró elhajította a rozsdás kardot. —■ Ejnye, édesapám — utánozta Milica is a pajtását — minek hordozza a vállán azt a nagy botot? Erre a szanádi biró is elhajította az öreg mordályt s helyette Marikát kapta az ölébe. A csókái biró meg Milicát ölelte magához s egymás kezét fogva állt a két vezér a két sereg között. De lett is erre olyan örömriadal, hogy a szanádi varjak mind a csókái határba repültek tőle, a csókái csókák meg a szanádiba. Ilyen szép csata volt a csókái csata. Döntő Percek Sokszor egy percen múlik az élet: Elfut és soha utói nem éred! Sokszor egy szóval oly sebet ejtünk. Mely sohase gyógyul, mit nem is sejtünk! Sokszor egy lépés: végzetes bánat. Elveszted véle földi csatádat! Sokszor egy fohász csodákat mivel: Örvendve dalolsz, csorduló szívvel! Mikor a lelked az Istené lett S Ő jár tevéled: de szép az élet! PALOTAY GYULA
