Bethlen Naptár, 1964 (Ligonier)
T. E.: "Hova? Hova?" (Vers)
BETHLEN NAPTÁR 33 HOVA? HOVA? Valaki köszönt: búcsúzni kellett. Kérdésed halk volt, mint a lehellet. (Óh, nem voltál te hangos soha) Elsusogtad még: Hova? Hova? Többre és másra hiába vártam. Úgy maradt ajkad, néma, lezártan. Hiába lestem: szólsz még talán, így vettél búcsút, Édesanyám. De az a kérdés elkisér engem, és itt visszhangzik benn a szivemben, súgja a szellő, zúgja az erdő, megismétli a láb dobbanása, felidézi a szárny suhanása. Kérdezem én is: fecskemadártól, Eltűnő perctől . . . s döbbenve látom, hogy nagyobb kérdés nincs a világon. Életek szállnak, tűnnek tova. Futunk, sietünk . . . Hova? Hova? Édesanyám, te tudtál feleleni, s nem tarthatott már közöttünk semmi, senkinek könnyes, kérő szava. Vágyódva súgtad: “Vezess haza!” Egy vándor este érte el otthonát, mi itt maradtunk, megyünk tovább. Egyik sem tudja, még mennyi lépés, még mennyi próba, mennyi kisértés. Csak ne feledjük sehol, soha a célt, az irányt: Hova? Hova? “Haza” — hirdesse zengve az ének. A hazavágyók haza is érnek. Boldog ma, kinek van otthona. Boldog a szive, boldog az útja, még ha nehéz is, mert mindig tudja Hova? Hova? T. E.
