Bethlen Naptár, 1964 (Ligonier)
Dél-Amerika
BETHLEN NAPTÁR 155 leges formát a szentély csak a tizéves évfordulóra nyert, amikor is a márványból készült oltár, szószék és keresztelőkő, valamint egy falnagyságu templomablak került adományokból a templomba. Az uj berendezési tárgyakat Hauge Henrik oslói lelkész, az Evangélikus Világszövetség Latinamerikai Bizottságának tagja, avatta fel, akit a Világszövetség Tornquist Guido bogotai lelkésszel együtt hivatlos képviselőként a tizéves évfordulóra Caracasba küldött. Október 31-én este 8 órakor szépszámú gyülekezet várta a caracasi templomban a Világszövetség kiküldötteit, valamint a velük együtt bevonuló hat lelkipásztort. (A vidéki gyülekezetek is képviseltették ugyanis magukat lelkészeikkel.) Hauge lelkész lépett először az oltárhoz és mondotta el a megújított templom felszentelésekor szokásos imádságokat, majd a lelkészek sorban odaléptek az oltár, keresztelőmedence és szószék elé, hogy anyanyelvükön elmondott igével megáldják e tárgyakat. A bevezető oltári szolgálatot a venezuelai lelkészek a gyülekezeti istentiszteleteken használatos hat nyelv valamelyikén tartották. Az “Erős Vár” eléneklése után Hauge lelkész lépett a szószékre és norvég, majd németnyelvű igehirdetésében szólott a Reformáció nagy ajándékáról, az Evangélium újból felfedezett középpontjáról. A befejező oltári szolgálat az ország nyelvén, spanyolul folyt. Kar- és magánénekszámok tették ünnepélyesebbé az istentisztelet egyes részeit. Az istentisztelet után a templomkert árnyas fái alatt szeretetvendégség volt, amelyet a német, lett, magyar és skandináv nőegyletek asszonyai készítettek elő. Néhány nappal később a magyar gyülekezet Lorántffy Zsuzsánna fejedelemasszonyról elnevezett nőegylete ünnepelte meg fennállásának 10 éves évfordulóját. Erre ünnepi ebéd keretében került sor, melyen Győry István gondnok emlékezett meg a Nőegylet 10 éves áldásos munkájáról. Sokszáz csomag és küldemény indult útnak a Nőegylet asszonyainak buzgólkodása révén a szülőhaza felé, vagy a szétszórtságban élőkhöz az elmúlt 10 év folyamán, és nem kicsiny azon venezuelai gyermekek, betegek és rászorulók száma, akik élvezték a női munkaközösség támogatását. A segélymunkán kívül a Nőegylet munkásai gondoskodtak a templom díszítéséről, valamint ők rendezték a legtöbb egyháztársadalmi összejövetelt, ünnepélyt, szeretetvendégséget, előadást. Az egyházi munkát és minden jó ügyet mindig támogattak és mindezt köszönet elvárása nélkül cselekedték meg. Ezen az összejövetelen is sokan vettek részt mind a gyülekezet tagjainak, mind pedig a tágabb értelemben vett caracasi magyar közösségnek a soraiból. November egyik vasárnapján a Caracastól kb. 170 km-re eső Valencia városában volt jubileumi megemlékezés. Egy magyar istentisztelet keretében adott hálát az ottélő kb. 50 magyar protestáns istentiszteletet látogató része azért, hogy 10 éven át havonta egy alkalommal szólhatott közöttük Isten magyarul hirdetett Igéje. Tíz esztendő nem nagy idő az emberiség történetében. De egy ember életében sok idő. Mivel pedig az Egyház szolgálatát az emberek felé végzi, akiknek élete nem áll igen sok eztendőből, az elmúlt évtized igehallgatási alkalmai fontos eseményt: Isten szeretetének megtapasztalható valóságát jelentették a Venezuelába került magyarok életében. Adja Isten, hogy sokan legyenek hálásak mindezért Istennek és hogy a hosszú éveken át hirdetett Ige megteremje a maga gyümölcseit. T
