Bethlen Naptár, 1964 (Ligonier)
Dél-Amerika
BETHLEN NAPTÁR 151 nagyobb mezőgazdasági körzet központja és jellegeztes kereskedőváros. A Lara állam nevű közigazgatási egység székhelye, sok fontos hivatal, hatalmas kórház van a városban. Lakosai között él néhányszáz európai eredetű bevándorló, akik közül a protestánsok már 1953-ban szórványgyülekezetté szerveződtek. Lelkipásztor meghivására nem gondolhattak, azonban béreltek egy házat, ahol istentiszteleti helyiséget rendeztek be és egy venddégszobát a látogató lelkészek részére. A németek számára a valenciai lelkész tartott havonta egyszer istentiszteletet ebben az egyházi központban, amelynek gondnoka egy magyar hittestvérünk volt, a caracasi magyar és lett lelkipásztor évente két Ízben gyűjtötte össze ugyanitt a magyar és lett híveket. Volt idő, amikor a magyarok száma 30 körül mozgott és a gyermekek részére az odautazó lelkész egyhetes nyári magyar iskolát rendezett. Később több család más városba költözött és ma talán csak 10-re tehető az ott élő magyar protestánsok száma, noha mindig vannak ideiglenesen Barquisimetoban tartózkodó üzletemberek, akik szintén eljönnek istentiszteleteinkre. Az elmúlt években többször volt magyar keresztelő Barquisimetoban, idén még esketési szolgálata is volt a lelkipásztornak, egyik ott élő ifjú ifjú pedig Caracasban tett konfirmációi fogadalmat, ahová az iskolaszünetben megfelelő oktatás elnyerésére felutazott. ★ ★ ★ Barquisimetotól a szórványuton levő lelkipásztor általában délre szokott fordulni, hogy meglátogassa és istentiszteletet tartson a Turén-i mezőgazdasági telep lakosainak, akik az állam által rendelkezésre bocsátott földeken gazdálkodnak: rizst, kukoricát, gyapotot, olajosnövényeket és babot termesztenek. A magyarok itt a magyar lelkész által tartott német istentiszteleten szoktak résztvenni, amelynek keretében rövid magyar igehirdetést is szokott a kevésszámú magyar hivő részére tartani. De folytathatja útját a szórványgondozó lelkész nyugat, majd délnyugat felé. Meglátogathatja a magas hegyek közt fekvő kies Mérida városát, amely egyeteméről és turisztikai nevezetességeiről hires. Havas csúcsok integetnek a trópusi égöv alatt hőséget váró utasra. Ha kedve szottyan, akár fel is keresheti azokat. Nem kell még hegymászást sem gyakorolnia, mert a főként magyarok által épitett drótkötélpálya fel visz 16,000 láb magasságba, ahol télen és nyáron lehet hógolyózni. Itt is szokott időközönként német és magyar istentiszteletet tartani az oda ellátogató magyar lelkipásztor, bár az utóbbi időben a drótkötélpálya építési munkálatainak a befejezésével a legtöbb magyar protestáns máshová költözött. A kedves és tiszta egyetemi város az Andok két hegylánca között, a Chama folyó völgyében fekszik. Ha a folyót délnyugat felé követjük, alpesi szépségű tájakon haladhatunk keresztül. Egy napi utazás után megérkezünk San Cristóbál városba. Itt a hegyek lankásabbak, zöldebbek, a város egy széles völgyben terül el. Sokkal nagyobb mint Mérida, kb. 80,000 lehet lakosainak a száma. Kereskedelmi központ, a legnyugatibb adminisztratív egység, Táchira állam fővárosa, jelentős kávéültetvények vannak közelében. Sok iskolája, és katholikus temploma mellett megemlíthetjük a legrégebben Venezuelában működő protestáns missziói közösség, az Evangéliumi Egyesülés (The Evangelical Alliance Mission) gyülekezeti munkásképző iskoláját, ahol főleg középnyugati amerikai misszionáriusok tanítanak. A városban kb. 70 európai eredetű protestáns
