Bethlen Naptár, 1964 (Ligonier)
Az Anyaszentegyház Európában
124 BETHLEN NAPTÁR Csehszlovákiába. Hromadka professzor csak egy cseh baptistát vitt még magával. így aztán ő röppenthette világgá a hirt, hogy a kárpátaljai református egyház püspökével Ungvárott találkozott, kiemelte, hogy az egyházban magyarul beszélnek, de a terület azelőtt Csehszlovákia integráns része volt. Tudomásunk szerint az oroszok soha nem adtak beutazási engedélyt a magyarországi egyházi vezetőknek az egyház meglátogatására. Darányi Lajos püspök még a határsávból sem tudott átjutni édesanyja temetésére Nagy-Gejőcre. Évek múlva adtak neki vizumot. 1962 nyarán egy kanadai lelkipásztor kapott Ungvárra turista-vízumot. Útja előtt tervet tervre halmozott, hogy meglátogatja Sztirtén a püspököt kora reggel, mire az orosz kísérője felkel stb. Csak azt érte el, hogy megmutatták neki az ungvári református templomot. Egy katona kisérte oda. Amint kifele jöttek a templomból — elől a katona, utána a lelkipásztor hátratett kézzel s végül az öreg magyar asszony, akinél voltak a kulcsok — a lelkipásztornak két könnyet sírtak a kezére. Ez volt minden jelbeszéd és emlék. Ezt hozta el nyugatra üdvözletképen. Egy kárpátaljai magyar iskola a két háború között Most már egyesek családi látogatásra átjöhetnek Szlovákiába. Visszafelé magukkal visznek egy-egy vallásos könyvet — bibliát. A magyarországi látogatók is igyekeznek ilyesmit vinni. Levélben is küldik az ismerősökhez a bibliát, lapokra szedve. Mondják, hogy időnként keletnémet békepapok is ellátogatnak Kárpátaljára. Nemrégen egy cseh újságíró is járt Kárpátalján Nyugatról. Jóakarattal irt a magyarokról. Csak épen azon csodálkozott, hogy az oroszok viszonylag előzékenyen bánnak velük az iskolákat, az kulturéletet s az egyházat érintően. (Lám, az oroszok barbárok, a csehek kulturnép s a csehszlovákiai magyarokon is estek barbár dolgok.) Üldözések Kárpátalján a bibliai megujhodóknak a két háború között volt egy úgynevezett Baráti Körük. (Ez megfelel a csallóközi Timótheusoknak, s
