Bethlen Naptár, 1964 (Ligonier)
A Bethlen Otthonból
102 BETHLEN NAPTÁR Vagyonértékelés 1963 junius 30-án 1. Készpénzmaradvány a Fenntartási Alapon...................................$ 9,228.71 2. Készpénzmaradvány az Építési Alapon ....................................... 3,931.15 3. Gyermekotthon, igazgatói lakás, teljes felszerelés ................. 185,000.00 4. Gyülésterem berendezéssel ............................................................... 42,000.00 5. Idősek Otthona régi épület ........................................................... 40,000.00 6. Idősek Otthona uj épület felszereléssel ..................................... 500,000.00 7. Templom berendezéssel ..................................................................... 8,000.00 8. Farmi épületek ................................................................................... 30,000.00 9. 208 acre szántó és legelő ............................................................... 35,000.00 10. Háztelkek ............................................................................................. 11,000.00 Összes vagyonérték..............................................................................$864,159.86 Református Egyesületnél jelzálogkölcsön ................................... 400,000.00 Tiszta vagyonérték................................................................................$464,159.86 Tűzbiztosítás összege............................................................................$805,850.00 Dolgozat javítás OLÁH GÁBOR Egy kis deák dolgozatát javitom, "Önéletrajzot" Írattam vele. Előszavában őszintén bevallja: Bizony sokat főtt rajta a feje! Alá-aláhuzok csekély hibákat. Az "i" fölébe pontokat rakok; Kipettyegetve a fehér barázdán, Ragyognak igy pirosló csillagok. Amint tovább-tovább visz röpke szárnyán A kis deák beszédes bánata: Ritkulnak a pirosló tintapettyek És hangosabb lesz a betűk szava. "Apám sikkasztott s elszökött . . . Anyámra Hét apró gyermek gondja rászakadt. Az emberek nem álltak szóba velünk, El is temettek, mint halottakat. Anyám, szegény, átkozta azt az órát, Melyben apámmal esküt esküdött. És kezdtük újra koldus életünket Leirhatatlan szenvedés között. Tanulni vágytam, mert tanulni oly szép! De nem segített rajtam irgalom! Ez esztendőt utolsó drága évem, Jövőre már — hej, másutt folytatom . . . Kérem, tanár ur, hogyha össze-vissza Dülöngnek füzetemben a sorok, Ne tessék érte nagyon haragudni. Mert fáj a szivem, ha rágondolok." Hosszan merengek a sötét betűkön, Szememre fátyolt bánat könnye fest. Aztán lehajtva homlokom kezemre. Sóhajtva irom be a nagy JELEST.
