Bethlen Naptár, 1963 (Ligonier)
Európa - Az Anyaszentegyház
BETHLEN NAPTÁR 9S Az Anyaszentegyhóz ERDÉLY Doumergue, tudós francia teológus az 1910-es esztendőkben Magyarországon járva a magyar református egyházról szerzett benyomásait megírta egy kisebb könyvben. Az író szerint a magyarság már a Reformáció előtt kálvinista volt. Éppen csak meg kellett várni, hogy az új hit elfogadása által alkatának igazán megfelelő vallása legyen. Ezért nem hangzik különösen, hogy a francia író a kálvinizmust “magyar vallásnak” nevezi. Ez a megállapítás túlzás nélkül igaz. Értékét nem rontja le az a tény, hogy Pázmány fellépése óta és az azt követő Habsburg elnyomás századai alatt folytonosan csökkent a számunk. Móricz Zsigmond író egy helyen tavaszi áradásnak nevezi a Reformációt. Benne a magyarság lelki téren is visszatalált önmagára és forradalmi lökődéssel előredobta magát abban a lelket megfogó áradatban, amely hajdan a régi egyházban indult el, de a közönyösség, a papság önzése s nem utolsó sorban a templomi latin nyelv miatt később elakadt. ERDÉLY, A KÁLVINIZMUS ŐRE A magyar kálvinizmus történeti ágya és védelmezője századok alatt a fejedelmi Erdély. Az útraindítója, Debrecen Méliusszal, igaz mederbe szorította ezt az erőt, korlátokat teremtve neki, de az áradás a fortélyos eszű fejedelmektől kezdve egészen Adyig, Szabó Dezsőig, mindig Erdélyből indult el. A magyar protestántizmusnak Erdéllyel volt egy talpalattnyi földje, ahol századok alatt többségi, államalkotó tudattal élt. Egészen a Tiszák idejéig a magyarországi protestántizmus is ebből az erdélyi többségi tudatból merítette erejét. Sőt, a Dunamedencében a másnyelvű protestánsoknak is századokon át ez fejedelmi magyar kálvinizmus nyújtott támaszt és védelmet. Az erdélyi református lelkiség gazdag-erejű áradása az első világháború katasztrófája után is tartott. A magyarországi református egyházba Erdélyből jött Ravasz László, Révész Imre, Makkai Sándor. Azelőtt Erdély adta Szász Károlyt, Szász Domonkos püspököket az egyetemes református szellemi életnek. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ HATÁSA A második világháború megtörte ezt az erőt. Erdély lelkét megtépázták a reá zuhanó események s varázslatos életét elzárták a külvilágtól. Az erdélyi egyházak életét az 1948-49. évi új román alkotmány szabályozta kimerítően. A törvény szerint a román állam területén lévő egyházak csak a kultuszminiszter engedélyével s a külügyminiszter közvetítésével tarthatnak fenn kapcsolatot a külföldi egyházakkal. Ez a korlátozás kiterjed a külföldi kongresszusokon, konferenciákon s egyéb gyűléseken való részvételre is. Ez az elszigetelés súlyosan érintette az erdélyi magyar protestáns egyházakat s a magyar katolikus és görögkatólikus egyházat is. Az erdélyi
