Bethlen Naptár, 1963 (Ligonier)
Igazgatói jelentés 1961-ről
66 BETHLEN NAPTÁR Mennyibe került? Eddig háromszázhetvenezer dollárba, de a szobák egyharmada befejezetlen s még a bebútorozásról nem is álmodhattunk. Teljes befejezéséhez még százhetvenötezer dollár szükséges. Nagy pénz? Nagy, de az Isten nagyobb s a felavatás napján a kék égen tovafutó bárányfelhők arról beszéltek, hogy “az Úr nékünk őriző pásztorunk.” Amint eddig velünk volt, ezután is velünk lesz, naponként asztalt terít azoknak, akik minden gondjukat őreá vetik. (D.S.) IGAZGATÓI JELENTÉS 1961-RŐL Bethlen Otthonunk 1961-ben volt 40 éves. Amikor 1921 július 4-én, eredetileg árvák s általában gondozásra utalt gyermekek előtt kapuit megnyitotta, népünk ennek az országnak a földjén még a szó szoros értelmében “jövevény és zsellér” volt. Bevándorlásunk zöme 1895 és 1914 közé esvén, az ősi földdel való kapcsolatunk még túl erős volt, az itteni talajba való beágyaztatásunk túl laza, megélhetési lehetőségünk túl bizonytatlan s amikor volt: túl sok verejtékbe került s emellett gyakorta testi épségbe, meg életbe... Az angol szó sem ment könnyen, s mondjuk meg őszintén: itt nem voltunk nagyon népszerűek ... Ha az első nagy háború nem végződött volna Magyarország teljes összetörésével, a Bethlen Otthon aligha jött volna életre... Isten akarata az volt, hogy fajtánkból csaknem egy millió ide mentessék át. Az volt, hogy itt gyökeret verjünk; az volt, hogy különössen magyar reformátusságunk megtanulja és betöltse az egymás terhe hordozásának krisztusi törvényét. Negyven év múltán Isten irgalmából munkánk, teljesítményeink után immár nem vagyunk jövevények és zsellérek, hanem polgártársai ez ország lakóinak. Polgárok vagyunk, egyenlő jogúak minden itt élőkkel a munka, verejték, becsület, a vér s a fejünk felett elszállt sok-sok évtized jogán. Annyi idő óta élünk itt, annyi önkéntes áldozatot, vért, verejtéket és munkát építettünk bele ennek az országnak az épületébe, mint számarányunkhoz képest bármelyik más nép. Országunk életében ma már ott vagyunk mindenütt. Építőeszközeink többé nem csak a csákány és a lapát, mint negyven évvel ezelőtt, hanem a könyv, a tudomány, a kiművelt emberfő, amelynek jogán sorainkból mind több és több vezető kerül ki. Immáron nem vagyunk jövevények és zsellérek. Polgárok vagyunk, amerikaiak vagyunk. Megérkeztünk, itthon vagyunk. A fejlődésnek eme fokozatos lendületéről ad számot a Bethlen Otthon is. Négy évtizeddel ezelőtt még csak egy épületből állott négy amerikai holdnyi területen s gondja csak gyermekekre terjedt ki. Ma 19 épületet számlál, 204 holdas gazdaság tartozik hozzá s 1928 óta gondoskodása az emberélet útja hazafelé vezető részén járókra is kiterjed, sőt munkájának ez az ága az, amelyik izmosodik. Fennállása alatt az ezideig legnagyobb mértékű épíítkezése is ezzel a munkaággal kapcsolatos. Az Idősek Otthona új, impozáns épületének alapjait a jubileumi évben raktuk le, s Isten kegyelméből a jelen év júliusában az épületet rendeltetésének már átadhatjuk. Ha még hozzátesszük, hogy négy évtized alatt kerekszámban 1200 emberpalántáról s körülbelül 600 élemedett korú testvérünkről viseltünk gondot, hogy Otthonunk ma már 24 ország magyar református diaszpórái számára jegecesedési pontot s folyton erősödő kulturális centrumot jelent: körülbelül mindent elmondottunk, amit eddigi életünk teljesítményeiként könyvelhetünk el. Áldott legyen az Isten, aki bennünket idáig megsegített s engedje meg kegyelméből, hogy járhassuk ezután is nem a magunk útját, hanem az Övét! Jelentésem részleteiben egyébként az alábbiakban adom I. Létezőm 1961 január l.-i érvénnyel 61 lelket gondoztunk; a Gyermek Otthonban 18-at (9 fiút és 9 leányt), az Idősek Otthonában 3-at (16 férfit és 27nőt). A Gyermek Otthonban az év folyamán felvétetett 5 fiú és 3 leány (összesen 8) s eltávozott 3 leány és 2 fiú (5). Létszám december 31-én 21 (12 fiú és
