Bethlen Naptár, 1963 (Ligonier)
Veres Ferenc: A Magyar Református Presbiter véleménye az egységről
52 BETHLEN NAPTÁR volna már eddig is, lehetne nekünk már vallásos nyomdánk, saját vasárnapi iskolai anyagunk, vallásos irat-terjesztésünk és saját papnevelő intézetünk, — amit — hiszem, ha az egységet a jó Isten velünk létrehoza, meg fogunk tudni mind valósítani. Testvérek, milyen jó lesz, ha valóban egyek leszünk és nem lesz az többé közöttünk, hogy mikor két református magyar találkozik, azt kérdezze egymástól, hogy “melyik csoporthoz tartozik?” 5. Az egyesüléshez mind a három csoport részéről szükséges az áldozat meghozatala. Én úgy látom, hogy ez a legkézenfekvőbben a mi Presbiteriánus Egyházunkkal karöltve lehetséges, amelyik már lépéseket is tett ennek az egységnek megvalósítására. Lehetünk önálló magyar református egyháztest a presbiteriánus egyház keretében, azzal szövetségi alapon. E felé az egység felé örömmel jelentem, máris mind a három magyar református egyháztest képviselőin keresztül elhatározó lépéseket tett, és egységtervet dolgoztak ki. Én, mint református presbiter bízom a mi lelkészeinkben. Én biztos vagyok benne, hogy a mi presbiteriánus lelkészeink is szívvellélekkel e gondolat mellé állanak és meghozzák a világiakkal karöltve a szükséges áldozatot. Fiam Frank, aki orvosnak tanul, azt mondja, hogy az egyetemen diák társaival vasárnaponként eljár különféle templomokba, de sehol sem érezte úgy otthon magát, mint a mi magyar református templomainkban. Én 12 évet töltöttem otthon Erdélyben, 4-től 16 éves koromig. A magyar “templom név alatt” a református templomot értettük. A többi templom neve másképpen hangzott, azok római-, vagy görög katolikus, lutreránus, vagy unitárius templomok voltak. Magyar református mivoltunkban egyházunk és magyarságunk összeforrott. 6. Véletlenül egy Y.M.C.A. gyűlésen megismerkedtem egy kb. 50 éves korú magyar-származású emberrel, aki csakis angolul beszél és születésétől fogva angol presbiteriánus egyházhoz tartozik, — soha nem tartozott magyar református egyházhoz — és mégis azt mondja büszkén, hogy “I’m a református magyar”! Ez az a szó, amit az ő nagyapjától és nagyanyjától hallott és benne megmaradt, pedig nagyon aktív ember az angol presbiteriánus egyháznál. Igenis, lehetséges nekünk ebben a magyar református hitben megmaradni, mert nem csak apáink haltak meg érte, hanem dicsőséget hozott a jó Isten nevére és tiszteletet és megbecsülést, szeretetet a magyarságnak világszerte. 7. A Blake-féle tárgyalásokon csak a Magyar Egyházkerülettől volt világi ember jelen. Azt mondjuk, hogy a protestáns egyházak demokratikus alapon vannak kormányozva, ha így van, akkor szükséges lesz mind a három részről világi embereket is bevonni az ilyen tárgyalásokba. A kora tavaszkor és a nyár folyamán volt alkalmam utazás közben több egyháztestbeli presbiterrel beszélnem és véleményét megtudnom.
