Bethlen Naptár, 1963 (Ligonier)
Juhász Gyula: "A Föltámadott" (Vers) - Reményeik Sándor: "Templom és Iskola" (Vers)
30 BETHLEN NAPTÁR A FÖLTÁMADOTT Latrok között a gyászos, csonka péntek, Hasadt kárpitja a mogorva égnek. Az ecet és epe, a szörnyű lándzsa, Már messze, régen elmaradt utána. Mögötte áldott harminchárom éve, Előtte: az öröm mély messzesége. És negyven napra, hogy az égbe tartott Úgy hívták, vonták még a földi partok. Oly idegenül tündökölt a menny még 5 oly szédítőnek tűnt a végtelenség. Folyton lenézett, búcsút mondva halkan És fájó szívvel szállt a szűz magasban. S a ragyogó azúron át a lelke A Genezáret kékségét kereste. II. Negyven napig még a földön maradt Járt-kelt a zöldben, megfürdött a fényben, Szívében érezé a szent tavaszt. A gyermekek közt játszott és mesélt Virágát derűs homlokára fonta, Ujjongva mondta: O élet, te szép! Negyven napig még a földön maradt. Ragyogó lelke távol ködbe látta A koponyák hegyét, az árnyakat. Egy orgonavirágos hajnaltájon Oly könnyű lön a teste, mint a fény S elszállt némán a mennybe: mint egy álom. Juhász Gyula: TEMPLOM ÉS ISKOLA Ti nem akartok semmi rosszat, Isten a tanútok reá. De nincsen, aki köztetek E szent harcot ne állaná. Ehhez Isten mindannyitoknak Vitathatatlan jogot ád: Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát. Ti megbecsültök minden rendet, Melyen a béke alapul. De ne halljátok soha többé Isten igéjét magyarul? S gyermeketek az iskolában Ne hallja szülője szavát?! Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát. F templom s iskola között Futkostam én is egykoron, S hűtöttem a templom falán Kigyulladt gyermek-homlokom. Azóta hányszor éltem át ott Lelkem zsenge tavasz-korát, Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát. A koldusnak, a páriának A jöttmentnek is van joga Istenéhez apái módján És nyelvén fohászkodnia. Csak nektek ajánl gat ják templomul Az útszélét s az égbolt sátorát? Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát. Kicsi fehér templomotokba Most minden erők tömörülnek, Kicsi fehér templompadokba A holtak is mellétek ülnek. A nagyapáink, nagyanyáink, Szemükben bíztatás, vagy vád: Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát. Reményik Sándor
