Bethlen Naptár, 1963 (Ligonier)
Egyesült Államok - Amerikai Magyar Református Egyház
BETHLEN NAPTÁR 215 WARRENVILLE, Conn. A Warrenvillei Magyar Református Egyház egy szempontból talán az egész világon páratlan: egyetlen tagja sem lakik Warrenvilleben. Az országút szélén álló templomhoz sem vasút, sem autóbusz közlekedés nincs. Maga a falu: 8-10 ház. Mégis autóbusszal közelíthető meg könnyebben: a 60 mérföldre fekvő Manchester városáig. Ennyi, vagy ennél sokkal több utat is meg kell tenniök személyautóikon azoknak a híveknek, akik vasárnaponként részt akarnak venni istentiszteleteinken. Connecticut állam északi felében szétszórtan él ez a gyülekezet. De Rhode Island és Massachussetts államok területéről is jönnek néha templom-látogatók. A templomot alapító atyák közül már csak 3-4 él a közelben leszármazottaival, akik nyelvükben már nem magyarok — állapítja meg róluk már 4 évvel ezelőtt Nt. Urbán József, a gyülekezet akkori lelkipásztora, aki szolgálatának utolsó 5 esztendejében bölcs és tapasztalt pásztor szeretetével és szorgalmával fáradozott azon, hogy az Urnák ezt a területileg és társadalmi szerkezetében is erősen széttagolt nyáját együtt tartsa. Nyugalomba vonulása után is ROCHESTER, N. Y. Toros Sándor lelkipásztor 1961 szeptemberében lemondott. Az egyházat alkotó hívek túlnyomó többsége szolgálatának további folytatására kérte őt, amit teljesített. Az ellenzékieskedő kisebbség azonban olyan magatartást tanúsított, melyet helyesebb nem részletezni. A következménye ennek az volt, hogy karácsony után több hónapon át nem volt istentisztelet, az egyház pedig már-már a teljes megszűnés felé sodródott. 1962 március havában az egyházmegye esperesi hivatala Nt. Tőrös Sándor lelkipásztort felmentette további szolgálatától és Nt. Wesselényi Miklós lackawannai lelkipásztort bízta meg a gyülekezet beszolgálásával, adminisztrátori hatáskörrel. Az egyháztanács összefogva a lelkipásztorral, bölcs kímélettel ugyan, de az ■ egyházi fegyelem teljes visszaállítáa gyülekezet között él, tanácsaival és további szolgálataival segíteni mindenkor kész, mint aki éli az igét: ‘•Légy hű mindhalálig! ...” 1962 március 11-től az egyházmegye Nt. Sóhajda Bélát rendelte ki helyettes lelkészként az egyházmegye eme legkisebb létszámú anya-egyházközségébe, aki előzőleg egy éven át Albany-Schenectady missziói egyházközségünket szolgálta be. Március 25.én esperesi látogatást kapott gyülekezetünk. így Nt. Csordás Gábor esperes vezette le, mint elnök egyházközségi közgyűlésünket is, ahol Nt. Sóhajda Bélát az egyházközség meghívta rendes lelkipásztorának. Mivel azonban ez a meghívás helyben-lakáshoz van kötve, azt a lelkész nem fogadhatta el, a csekély lelkészi javadalmazás miatt. így, mint helyettes lelkész szolgálja be gyülekezetünket továbbra is New York városából, ahová őt kenyérkeresete köti. A közgyűlés április 1.-től visszaállította a minden vasárnapi istentiszteletet. Megkíséreltük a majdnem lehetetlent is: angol-magyar nyelvű vasárnapi iskolánk működik május óta a lelkész irányítása mellett Misky Mária vezetésével, egyelőre csekély létszámmal a legifjabbak közül. sára törekvő határozottsággal igyekezett orvosolni a bajokat, ahogy azt annakidején Nt. Tőrös Sándor is kívánta. Ezt a törekvést sikerre vitték a hívek pünkösd napján megtartott évi közgyűlésen, megválasztva az új egyháztanácsot, amelynek tagjai: 01- teán Demeter gondnok, Sárkány László algondnok, Teremy Gyula jegyző, Mildenberg Pál pénztámok és Lőte Lajos, Mándity Péter presbiterek. A válságos hónapok után virágvasárnap volt az első istentisztelet és azóta havonta egyszer tartatott, kivéve azokat az alkalmakat, amikor sátoros ünnepeken ez több, mint egyszer vált szükségessé. Az 1962 augusztus végéig tartott 7 istentiszteleten megjelent 218 lélek. Az első istentiszteleten 20 lélek. Ez növekedett ugyan, de a résztvevők száma nagyon változó. A legamagasabb szám eddig 58 volt. Urvacsoraosztás volt húsvét, pünköst ün-
