Bethlen Naptár, 1963 (Ligonier)
Egyesült Államok - Amerikai Magyar Református Egyház
BETHLEN NAPTAR 195 célul, akik meg vannak fosztva a szabadsághoz való istenadta joguktól. Jézus Krisztus egyetemes egyházának szent feladata, hogy minnak osztatlan ügyéért, Afrika, Latinamerika, Ázsia, de éppúgy Európa népeinek szabadságáért is. den befolyásunkat latb avessük minden nép emberi szabadságává DELHI MAGYAR REFORMÁTUS SZEMMEL Az amerikai protestáns egyházi élet egyik vezető személyisége, dr. Bennet newyorki teológiai tanár az egyházak világtanácsának Indiában tartott harmadik világgyűléséről így foglalta össze benyomásait: Az egyháztörténelem nem arról fog elsősorban számot adni, amit Új Delhiben a keresztyén egyházak együtt mondottak, hanem arról, amit alkottak. Akik ott lehettünk Új Delhiben, igazat adtunk Bennet professzornak. Talán csak annyit tennénk hozzá, hogy maga az a tény, hogy az egyházak világtanácsa harmadik közgyűlését Űj Delhiben tartotta, ,egyháztörténelmi jelentőségű. Hiszen ez volt az első eset, hogy a világ keresztyén egyházai a keresztyénség majdnem kétezer éves történelme során ilyen nagyszabású találkozóra Indiában gyűltek össze. /De sok olyan mozzanata volt az újdelhii találkozónak, amiről egyháztörténészek azt írják majd, hogy Űj Delhiben történt ez először. Az Egyházak Világtanácsa és a Nemzetközi Missziói Tanács egyesülésének hírét meglehetősen kurtán intézték el a vasfüggöny mögötti egyházi lapok, ha egyáltalán foglalkoztak vele. Pedig éppen ez volt az az alkotás, amelyre Bennet professzor gondolt. Ezt kell kiemeljük, mint Űj Delhi igazán nagyszerű eredményét. Ha manapság az ökumenikus mozgalom történelméről írnak, a mozgalom kezdetét az 1910-ben, Edinburgban tartott missziói világkonferenciában látják. Ezen a missziói világkonferencián európai és amerikai miszsziói társaságok képviselői szervezték meg a Nemzetközi Missziói Tanácsot. A felekezetek közötti európai és amerikai együttműködés első példája nyomán születtek meg a többi ökumenikus szervezetek. Az Egyházak Világtanácsa pedig ezeknek eredményeként jött létre. Edingburgban még csak mutatóban voltak afrikai és ázsiai keresztyének és a vezető szerepet missziós társaságok vitték, nem az egyházak. Ez a szervezet Űj Delhiben lett szerves részévé az Egyházak Világtanácsának és pontosan azon a világtalálkozón, ahol az afrikai és ázsiai keresztyén egyházak képviselői vitték a vezetőszerepet. Sokszor írtak mostanában a vasfüggöny-mögötti egyházi sajtóban úgy a keresztyén misszióról, mintha az semmi más nem lett volna, mint a nyugati imperializmus egyik formája; meg szokták állapítani azt is, hogy éppen ezért volt sikertelen az elmúlt században hatalmas lendületett vett protestáns misszió. Nos, Űj Delhiben az elmúlt tíz