Bethlen Naptár, 1963 (Ligonier)
Dél-Amerika
BETHLEN NAPTÁR 143 valamennyien, hogy Isten igájában lehetünk és mindannyian érezzük formáló kezét. 1961 december 24.-én búcsúztam a nagy és nemes caracasi gyülekezet szerettetteljes közösségétől és melegszívű, előttem példakép lelkipásztorától. A karácsonyi gyertyákat már talán meggyújtották a venezuelai metropolisban, amikor repülőgépünk elindul Sao Paulo irányába. A hol borús, hol csillagos éjszakában nagy atyánkfiának, Körösi Csorna Sándornak a sorsa mozgatta a lelkemet. ő volt az, aki népe eredetének titkát kereste és a fénylő Istent találta meg. A tibeti nyelvre általa lefordított 150 zsoltárunk hálaadásul szolgált a Mindenhatónak. Bár minden magyar testvérem megtalálná ezt a fénylő, szerető Istent; hogy Istennel, Krisztussal ékes, biztos fundamentumon álljon a magyar lélek; hogy a következő karácsony estének gyertyái csonkig éghessenek a Mindenhatónak való hálaadásban. Ezért imádkoztam Caracasban, Sao Pauloban és Buenos Airesben az Isten hajlékában és megnyugodott szívvel kezdettem el Isten és gyülekezetének a szolgálatát új állomáshelyemen Santiagoban, január elején. Dr. Kadicsfalvy József HÚSVÉTI ZSOLTÁR Uram, a véred pecsét szívemen s kik nem hisznek, azoknak izenem, hogy én szeretni jöttem. És testvér, jóbarát, mennyi hagy el, világ szívemben, jaj, mennyi fagy el egyetlen hűvös estén. Szeretni jöttem mosolyt, bánatot, tövist és rózsát, embert, állatot, bölcsőt és sírt a rögben. Te tudod, Uram, mivel ébredek, hogy futják be a hideg éjjelek holddal bolygó lelkem. Látod, Uram, merre ballagok, hogy mind siralmak, könnyek, sóhajok, miket eleddig értem — de hogy is lenne másképp, én Uram, hogy is vihetne másfelé utam, szívemen ily pecséttel? Tarnócy Árpád Várás a tavasz-kunyhóban Gyep-trónján a Tavasz-kunyhónak, Öreg csont, újra itt ülök. Tágult szemekkel és nyugtalanul Hevülök. A Tavasz-kunyhó fala: álom. Szőnyege: múlt. Tetője: vágy. S avarra vetve gúnyosan, puhán Kész az ágy. A Zavar, a Tavasz leány, Miden sarokból rám nevet S bedúdolnak ős trágár dalokat A szelek. Ez az a nász, amit ígérnek S amit soha meg nem kapunk. "Holnap," — súgja a végső Tavasz is S meghalunk. De várom a Tavasz-kunyhóban S a nász-vágy mindig tegnapi: Elment örökre vagy sohse jön el Valaki. Ady Endre
