Bethlen Naptár, 1963 (Ligonier)
Európa - Az Anyaszentegyház
108 BETHLEN NAPTÁR A történeti kapocs a múlt és a jelen között a példa nélkül álló utrechti ösztöndíj, a Stipendium Bernardinum, amely 1761-től, kereken 200 esztendőn keresztül szinte megszakítás nélkül támogatta református teológusaink magasabbfokú képesítését. 1961. őszén országos ünnepségek keretében emlékeztünk meg erről, s így a fenti diák-kép időszerűsége, az Egyetem 325 éves fennállása alkalmával méginkább valóságos lett! Az elmúlt évtizedekben az ú.n. neokálvinista, vagy szigorú-református Egyház sem akart elmaradni a hollandmagyar egyházi kapcsolatok ápolásánál. 1963-ban emlékeznek meg arról, hogy az utrechti Zsinatunk 40 évvel ezelőtt hívott életre egy külön bizottságot ösztöndíjak egybegyűjtésére, amelyekkel az amszterdami Református Szabad Egyetemen, vagy a kampeni Teológiai Főiskolán tanulhatnak diákjaink. MAGYAROK HOLLANDIÁBAN A Hollandiában élő magyarok öt kisebb-nagyobb hullámban érkeztek a Rajna delta-vidékének nagyrészt a tenger színe alatt fekvő alföldjére. Az első közvetlenül az I. világháború utáni híres gyermekakciók nyomán került a “második hazájába”. (Ezeknek az akcióknak a megindítása és szervezése elválaszthatatlan a két utrechti “stipendista”: Sebestyén Jenő és Kállay Kálmán teológiai professzorok nevétől!) Az ú.n. utód-államokból menekült, vagy Budapest és más nagy városok külvárosaiban élő családok — sokszor hadiárva — gyermekeinek nagy tömege éveken át élvezte a holland keresztyén családok ápoló és nevelő szeretetét. Éppen azt kapták meg, ami otthon a legjobban hiányzott s így érthető, ha közülük több ezren nem tértek haza. A második, kisebb csoport a 30- as évek gazdasági válságainak kényszerítő hatása alatt vette kezébe a vándorbotot és végül a limburgi bányákban, vagy a partmenti városok gyáraiban és kikötőiben találta meg a “számára kimért kenyeret”. A harmadik hullámot már a II. világháború véres vihara kergette messze szülőföldjétől, az Északi-tenger partjára. A negyedik 1948 és 1955 között jórészt az olasz, osztrák és német menekülttáborok nyomorúságos barakjaiból került az alig Dunántúl-nagyságú, 12 millió lakosú, kis országba. Az ötödiket pedig, mint 3000 lelkes csoportot egyszerre fogadták be 1956-57 telén. Ifjúsági Konferencia Amsterdamban 1962-ben Amint a magyarok különböző hulla- szinte automatikusan megkezdődött a mokban Hollandiába érkeztek, azonnal, lelkigondozásuk is. Az első kettővel
