Bethlen Naptár, 1963 (Ligonier)
Európa - Az Anyaszentegyház
104 BETHLEN NAPTÁR AUSZTRIA A Magyar Református Lelkigondozói Szolgálat Ausztriában, bár nagy nehézségekekkel küzdve, Isten kegyelméből az 1962-es esztendőben is végezhette munkáját. Ebben a kis országban, szétszórtan aránylag sok magyar él. Istentiszteleteket tartunk: Bécs, Kaiserebersdorf, Florisdorf, Graz, Kapfenberg, Kufstein, Bad-Kreuzen helységekben, mint szórványközpontokban. Bécs kivételével istentiszteleteink az evangélikusokkal közös, protestáns jellegűek. Innsbruckban egy nyugalmazott lelkipásztor testvérünk végzi a magyar lelkigondozást, akinek egészségi állapota azonban a vidékre való utazásokat már nem engedi meg. Innsbruckon kívül a múlt esztendő közepéig', három magyar református lelkigondozói körzet létezett: Bécs, Linz és Salzburg központtal. Az év júniusában azonban egyet — Linzet — anyagiak hiányában fel kellett oszlatni, illetve részben a bécsi, részben a salzburgi körzethez csatolni. Természetesen a szórványközpontokat egymástól elválasztó kilométerek százai lehetetlenné teszik a rendszeres, hetenkénti istentiszteletek tartását s így a lelkészek helyenként, — bárcsak a hónap egy előre meghatározott vasárnapján, de mégis az egész ország területén szétszórtan élő protestáns testvéreinknek hirdethetik az élő Istennek Igéjét — magyarul. Tudván azt, hogy az élő és gyümölcsöző keresztyénség kialakulásában mily nagy jelentősége van a pásztor és a gondjaira bízott nyáj állandó és személyes kapcsolatának, egyben pedig ismerve és taglalva a fennálló, leküzdhetetlen akadályokat ezen kontaktus fenntartásában, határozta el az Ausztriai Magyar Református Lelkigondozói Szolgálat, a távolságoknak az írott szó erejével történő leküzdését. Egyetlen fillér rendelkezésre álló alaptőke nélkül, de Isten segedelmébe és a jó ügy diadalába vetett hittel, eme cél érdekében indította el a Szolgálat 1960 decemberében az ausztriai magyar reformátusok lapját, a “Só”-t (Ti vagytok a földnek savai... Mt. 5:13). Az első szám szegényes köntöse, kényszerűségből korlátozott terjedelme ellenére is, sok olyan ausztriai magyar család házának és szívének ajtaján kopogtatott be a karácsony örömüzenetével, ahová az ünnepen élőszóval nem juthatott el “a nagy öröm igehirdetése”. Azóta — Isten segedelmével s az általa megszólított híve áldozatkészségéből ■— tartalmában, megjelenési formájában, megerősödött, tetszetősebbé vált s ma már nemcsak Nyugat-Európa egyéb államaiból, de tengeren túli előfizetőket és támogatókat is számlál a lap olvasótábora. így él, küzködik és munkálkodik az Ausztriába — a nyugati világ legkeletibb országába szakadt magyar reformátusság, nehéz helyzete és megpróbáltatások tömkelegének közepette is hittel vallván és jóreménységgel bizonyságát tévén, hogy “Az Ur kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az Ő irgalmassága”.
