Bethlen Naptár, 1962 (Ligonier)
Európa
96 BETHLEN NAPTÁR A háború után fokozatosan újabb feladatokat kapott az orosz orthodox egyház. Az oroszok általa a moszkvai kaptárba tereitették a vasfüggöny mögé került népek orthodox egyházait, elszakítva őket a konstantinápolyi ökuménikus pátriárkától. Majd az orosz menekültek után küldött exarchákat a világ majdnem minden tájára az orosz egyház. Később kiterjeszkedett a közelkeleti ó-orthodox töredékegyházak megszervezésére, maga felé fordítására. Végül Moszkva a konstantinápolyi ökuménikus pátriárka vatikánbarát politikáját kivánja keresztezni azzal, hogy felvételét kérte az Egyházak genfi Világtanácsába, orrát és fülét benntartva ezáltal a nyugati protestáns világ szervezetében. Az orthodox egyház feladatát az egyházi békepropaganda szerepben is a kommunista párt jelölte ki annakidején. Az egyházi békepropoganda atyja Nyikoláj orosz metropolita. Az ő tanítványa Péter János és Hromádka cseh professzor. Péter János először a Református Világszövetséget akarta megnyerni céljának s ezután az Egyházak genfi Világtanácsát. Ez a látszólag jól indult kísérlet a forradalom következtében csődöt mondott. Nyikolájt az oroszok nyugdíjazták, Péter János elment az egyháztól. A mesterségben bennmaradtak a csehek. Az ők vezetésével újabban felhúzták az egyházi békevilággyülés prágai szervezetét. Bartha püspök, Káldy Zoltán minden nemzetközi alkalomkor beszél a békéről s a magyarok — Bartha Tiborral az élen — 1959-ben résztvettek a prágai, majd a varsói előkészítői gyűlésen. 1960. év tavaszán Debrecenben folytatták a munkát. A magyarok traktátus kiadatását is tervbe vették, igy készülve az 1961. évi prágai békegyiilésre. Azt hangoztatják, hogy a prágai szervezet nem akar ellen-világtanács lenni; csupán keleti egyházi blokk a nyugatiak befolyásolására, megnyerésére. Bár a béke nagy ügy, ezt a békepropagandát az emberek nem veszik komolyan. Csak a felszíni élet jelensége marad. Bódás János költő három “megtért” hivő református asszony társaságában utazik a vonaton. Ezek bizonyosan felismerték a békevonalas papot benne s bosszantására beszélgetni kezdenek a vasárnapi rádiós prédikációról. — Hallottátok, — kérdezi az egyik, — milyen nagyszerű prédikáció volt. Mindig igy kellene prédikálni. — A lelkipásztornak fúrni kezdte az oldalát a dolog s megkérdezte, mi tetszett olyan nagyon a prédikációban. — Az, hogy nem volt benne semmi, válaszolta humorral az asszony. Még a békéről sem beszélt, csupán a lelki békességről. — Bódás János “Sátáni tünetek” cimen önképzőköri okfejtéssel ezt megírja cikkben. Hetet-havat összehoz a szovjet béke mellett, hamisprófétasággal megvádolva azt a lelkipásztort, aki prédikációjában ma nem szól a békéről. Az asszonyok csak ennyit válaszolnak: ők is akarják a békét, “de” ... Ma otthon a “de” szócska megtartó erő s a józan gondolkozás próbaköve a bolond világban. A teológusoknak természetesen nehezebb megoldani a kérdést, mint a parasztasszonyoknak. Nekik először helyezkedni kell, s ehhez idomítanák a tológiát is, ha engedné az Ige. Győry Elemér püspök ekép okoskodik: Aki a haza és a világ békéje megvédéséért fáradozik s azért, ami ezzel összefügg, (a népjólét emelése, a munka megbecsülése stb.) az — a püspök szavai szerint—a teljes és tiszta evangéliumot hirdeti, mert a háború — bűn. Ebben igaza van. Magyarázata mégis a gyermekversikéket juttatja eszünkbe, mert Jób, a Krisztus és a Pál Istenének logikája nem ilyen egyszerű. Darányi Lajos püspök meggondoltabb, körültekintőbb.— Isten akaratára jellemző az is, hogy nem tudható egyszer s mindenkorra. Azt frissen, újonnan kell kérni és megérteni. Ezért az Isten népének a Szentlélekért való imádkozásban mindig azért is könyörögnie kell, hogy értse Isten akaratát,— mondja az 1960. évi pünkösdi prédikációban.—
