Bethlen Naptár, 1962 (Ligonier)
Egyesült Államok - Magyar Egyházkerület
162 BETHLEN NAPTÁR felügyelője, előzetesen pittsburghi egyházunknak hosszú időn át lelkiismeretes lelkipásztora, visszaadta lelkét Teremtőjének, Tudjuk, hogy az a Mindenható Atya, aki megbecsüli azokat, kik néki hűséggel szolgáltak, megbecsülte őt az örök hazában és megadta néki az Élet Koronáját. Becsüljük meg most mi is emlékét, szolgálata hűségét, felállással adózván az emlékezés szent kötelességével néki. Nevét pedig örökítsük meg történelmünkben és szivünkban egyaránt. Legyen örökre áldott közöttünk emléke! * A kerület adminisztrációja a Tanács kezében van. Dr. Szabó István elnök, Nt. Bertalan Imre alelnök, Nt. Bütösi János titkár, Nt. György Árpád pénztárnok és Fodor József ügyvéd-tanácstag. Nehéz és különösen az utóbbi időkben megnehezült a kerületi adminisztrációnk. A lelkészváltozások komoly anyagi megterheltetést jelentenek. Ennek tetejébe jött még a Miami-i peres ügy, amit elvesztettünk. A kerület ezt a pervesztést jórészben a közegyházi egyesülés folytán előállott bizonytalan egyházjogi helyezetnek tudja be. A kerület nem fellebbezett és semminemű követelést nem támasztott a helyi gyülekeezttel szemben. Négy egyházmegyénk megtartotta mind az őszi, mind a tavaszi gyűléseit. Ezek azok a fórumok, ahol a geográfiai helyzetüknél fogva közellevő gyülekezetek találkoznak és megtárgyalják sajátos problémáikat. A Keleti Egyházmegye elnöke Nt. Kovács Imre, a new-yorki 69. utcai egyházunk lelkipásztora. A Közép Egyházmegye elnöke Nt. Galántay Jenő, johnstowni lelkipásztor. A Tóparti Egyházmegye elnöke Nt. Elek Áron, fairporti lelkipásztor. A Nyugati Egyházmegye elnöke Nt. Parragh Dezső, chicagói lelkipásztor. Néhány általános jellegű ismertetést teszek gyülekezeteink életére vonatkozólag. Az “átmeneti idők”-ről sokat beszéltünk és irtunk és sok mindent tettünk annak kényszerítő hatása alatt a múltban és talán még többet fogunk tenni a jövőben. Általánosságban szólva: ez ül minden egyházi cselekedeteinken és ez határozza meg azokat. Gyülekezeti szervezettségünk ehhez az adott követelményhez igazodik: a kétnyelvűség és kétlelküség minden áldását és átkát a bőrünkön tapasztaljuk. A harcok azonban elülőben vannak: tudomásul veszi mindkét csoport, a magyar is és az angol is, — hogyha egymás mellett nem boldogulnak, akkor egymás ellenére még kevésbbé! A presbitérium bölcsességétől, a pásztor útmutatásától és egyebektől függ az, hogy a generációk vetélkedésének bűnös ördöge ne vesse fel a fejét az egyházainkban, —- ha pedig ott van, mindent próbáljanak meg annak elcsendesitésére, mert sok jó szándékuk és szolgáltuk fog semmibe menni, ameddig ez az ördög fog ott lelkeket és sziveket feketiteni. Alig van gyülekezetünk, amelyiknek ne lennének komoly aggodalmai a környék “leromlásával’’ kapcsolatban. Sokhelyen a szinesek vásárolják fel a házakat és ennek következtében zuhan le az ottani ingatlanok értéke. Ez különben az ország egyik legnagyobb problémája, nemcsak a “Délen” hanem “Északon” is. Sok-sok bűnös előitélet, nem-keresztyén közösségi viszonyulás csak olaj ennek az égő és égető problémának tüzére. Vannak, akik nemzeti katasztrófától tartanak, ha nem találnak ki valamelyes megoldást. Mi hisszük, hogy a megoldás Istennél van elrejtve, mert ennek a kérdésnek a természete már eleve kizárja a legtöbb emberi megoldás lehetőségét. A szeretet parancsának be, avagy be-nem-töltésén áll vagy bukik minden ebben a tekintetben. Előbb-utóbb rájön mindenki, hogy fejetlenül “menekülni”, mindent eladni és “jobb környékre” húzódni nem sokáig lesz megoldás (nem mintha eleddig is megoldás lett volna!) és legkevésbbé keresztyéni megoldás. Az egyházi épületek rendbetartására, felszerelésének modernebb dolgokkal való ellátása majdnem minden egyházunk közös problémája. Nincs olyan gyülekezet, ahol ne építenének, tataroznának, átalakítanának, a változott idők változott körülményeinek a figyelembevételével és azoknak célja-
