Bethlen Naptár, 1962 (Ligonier)
Egyesült Államok - Magyar Egyházkerület
160 BETHLEN NAPTÁR hogy elvárják tőlünk, hogy a lehető legrövidebb időn belül “szétmorzsolódjunk” ebbe a tiz külön földrajzi területi egységbe. Mi szentül meg vagyunk győződve afelől — és saját sorsunkat mi mégis jobban kell hogy ismerjük mint kívülálló mások —- hogy az ily természetű beolvadásnak az ideje még nem érkezett el. Nem vagyunk mi álomkergetők és nem vagyunk mi irreálisan látó és gondolkodó fantaszták! De a magyar ság mint legkésőbbi bevándorló réteg — amelyet egészen friss és egészen uj bevándorlási csoportok frissítettek fel csak a nagyon közel múltban is, még jókora időn belül nem érkezik el arra a pontra, amikor a természetes és történelmi utón működő beolvasztás egészen eggyé olvasztja az angol-szász kohó gyomrában már maradék nélkül eggyé vált tömegével. Ennél a természetellenes, életfolyamatot és szerződéses jogot teljesen ignoráló, türelmetlen beolvasztó törekvésnél még fájóbb a mi számunkra a kimondottan református hittani és kormányzati alapelveknek az uj Alkotmány szövegéből való kihagyása. Nem vagyunk mi ellenei a nagyobb egyházi egységnek, sőt lelkünk minden porcikájával kívánjuk munkálni a minél nagyobb Egyházzá válás minden igaz és őszinte törekvését. De nem hiszünk a bármi áron való egyesülés hisztérikus folyamatában. “Nem adhatok mást, mint ami lényegem” Madáchi elve alapján, nem adhatjuk fel azt, ami a lényegünk. Hiszünk az efézusi levél apostoli elvében: “...az igazságot követvén szeretetben mindenestől fogva nevekedjünk, Abban, aki a fej, a Krisztusban.” (Ef. 4,15.) Hiszünk a Heidelbergi Káté normájában: “az igaz hit egységében” (54. kérdés). Kálvinista hitvallásunk alapja az Isten szuverénitása. Isten akaratának egyeduralma. “Abban, aki a fej, a Krisztusban.” Nem egyesülhetünk Rómával, ahol a fej a Pápa. Nem egyesülhetünk veszély nélkül azokkal sem, kiknek a szemében a fej az emberi akarat. A kálvinizmusnak igazi lényege pontosan abban a mérlegben van, amely a papság és a világi elem egyensúlyával biztosítja a krisztusi akarat uralmát. Sem a papi akarat nem ur, sem a világi akarat nem ur: Krisztus az Ur, az egyedüli Ur. Az ő akarata az egyetlen uralkodó akarat. A U. C. uj Alkotmánya pontosan ezt a kálvini egyensúlyt törli el és a gyarló emberi akaratnak egyensúly nélküli kisértését vezeti be. A kálvini Alkotmány kormányzati lényege, hogy a jogforrás az egyház-egyetem: nem az egyes gyülekezet. A U. C. uj alkotmánya ennek pont az ellenkezőjén épül fel: a jogforrás az egyes gyülekeezt, és eltűnik ismét az a kiegyensúlyozó mérleg, mely a gyülekezetek között és fölött az egyedül uralkodó isteni akaratnak a supremáciáját védelmezi a téves emberi akaratok vegyes tömkelegében. A klerikális uralom és a világi uralom két véglete között a kálvini Synodikus system nemcsak hittani elveink egyenes következménye, hanem négyévszázadon át bevált és kipróbált gyakorlati kormányzati módszer, melynek feladása egyrészt hűtlenség volna református örökségünkkel szemben; másrészt gyülekezeteink sorsának olyan síkba való terelése lenne, mely végzetes és tragikus fejleményeket hozna minden bizonyossággal, különösen a mi amerikai magyar református életünk mezején. Ifjú, második generációs lelkészeinket most is mérhetetlenül nehéz megtartani a mi népünk szolgálatában. Az uj U. C. alkotmány életbelépése után pedig egyenesen lehetetlen lesz őket sorainkban megtartani, mert a különösen az uj és fiatal lelkészeket érintő uj jogi helyzet egyenesen a szolidabb és egyébként is több privilégiummal járó nagyobb angol-szász egyháztestek felé lógja őket orientálni. Még angol-szász hátterű Synodusaink között is több aggódással tekint
