Bethlen Naptár, 1962 (Ligonier)
Egyesült Államok - Magyar Egyházkerület
BETHLEN NAPTÁR 157 lelkiismeret, de a Történelem maga is parancsolja, hogy a zengés pedig bizonytalan ne legyen. ígérem nem is lesz, bármi legyen is a zengésnek az ára. Őseink hitének drága öröké az, amire a vásár megy. Ez a drága portéka pedig — bármennyire business lelkületű is a kor, melyben élnünk kell, — nem tartozik az “eladok-veszek!” mindennapi kategóriájába. Érte őseink ugyancsak drága árat fizettek: ha az idő úgy parancsolja, mi sem riadhatunk meg az áldozati ártól magától sem. Castro Kubájának szomorú jelene újra felszínre hozta a legősibb keresztyén szimbólumot, a földalatti katakombák falaira festett legrégibb jelképet, a halat. Kubában az egyházüldöző hadak állandó munkája a falakon, épületeken, utcákon szakadatlanul feltűnő “halas” rajzoknak örökös lemosása, eltüntetése. Minél fokozódóbb dühvei törlik a sötét lovagok a halakat, annál tüzesebb kitartással és makacsabb hűséggel jelennek meg a halak minden elképzelhető helyen. Azt jelenti ez az ősi jelkép modern idők elnyomott keresztyénéinek, amit jelentett csaknem kétezer esztendő kékes távolában a római elnyomás alatt nyögő őskeresztyéneknek: ússzatok szembe az elsodró árral! A hal csak addig hal, amig szembe tud úszni az árral: ha nem tud többé, ha sodorja az ár, nem hal az többé, mert halott. Modern idők uj keresztyénségének legfőbb parancsa: szembe úszni a sodró árral. Ennek a képnek a tükrében óhajtom ma megrajzolni a mi Magyar Synodusunk gyülekezeteinek, vezetőinek, népének változó és válságos idők által reánk parancsolt uj életkövetelményét, lelkiismeretbeli szent kötelességeit. Nem egy, hanem négy árral való szembeuszásnak a kötelező parancsa az, amely alól mi — mérhetetlen veszély elkerülte nélkül — ki nem húzhatjuk magunkat. A.) Az első ár, mellyel szembeuszni elháríthatatlan kötelességünk: a mai világnak egyetemes és szennyes árja, az istentelenségnek és az istennélküliségnek dinamikus erővel törtető hömpölygő árja, mely már az egész földkerekséget igyekezik elárasztani. Ezzel az árral szemben egy statikus, egy ponton megálló, élettelen keresztyénség többé nem állhat fenn, nem maradhat meg. Csak egy dinamikus, árral szembe úszni tudó, erővel, életenergiával teljes friss keresztyénség maradhat meg. Az “infiltration” mai jellegzetes korszakában, melynek a csápjaitól nem mentes többé egyetlen gyülekezetünk sem, nem engedhetjük meg, hogy élettelen halakként sodorjon minket az ár. Ezzel az árral való dinamikus szembeuszás feltétlenül a mi első és elháríthatatlan szent kötelességünk. De a szembeuszás, bármily erőteljes legyen is, önmagában még mindig csak negativ teljesitmény. A keresztyén életforma pedig sohasem lehet csupán csak negatvium. A pozitívum, ami a negatívumot követi, az az igazi és krisztusi élettöbblet, Isten országát épitő erő. “Romboljanak mások, és mi csak épitsünk!” —mondja a költő. Rombolások sötét korszakában épiteni nem könnyű dolog, mégis ez a krisztusi parancs. Mégis ez az, amit nekünk tennünk kell. Első és örömteljes beszámolóm épen azért az, hogy Istennek hála, rombolások korszakában tudtunk épitők lenni. A Magyarországra küldendő sziv-tüdő gépünk már készül a gyárban. Néhány hó múltán útnak indul, hogy életeket mentsen, magyar életeket, ott ahol a halál oly dusásan kaszált, szülőhazánk földjén. Eddig gyülekezeteinkben való gyűjtésűnk kerekszámban hatezer dollárt eredményezett. Ezt közegyházunk Világsegély bizottsága megduplázta és a napokban elküldötte a 12 ezer dolláros csekket, melyet át is adtunk a clevelandi Pemco gyárnak, hol a gép már készül. A húszezer dolláros legmodernebb és teljesen felszerelt életmentő gépet, a gyár tulajdonosa, a mi Köteles Bélánk, ki több Ízben kerületi képviselőnk is volt, négyezer dolláros árengedménnyel, saját hasznának feladásával, bocsájtja rendelkezésére Ke-
