Bethlen Naptár, 1962 (Ligonier)

Dél-Amerika

144 BETHLEN NAPTÁR

A Caracas-i Lorántfy Nőegylet karácsonyi vására.

rendelkezéséből, hogyan kerültem ide. Ez év áprilisában szenteltek lelkésszé a Buenos Airesi evangélikus magyar templomban. Április 18.-án már Sao Pauloban működöm, az ottani magyar evangélikus gyülekezetben, Gémes István kiváló lelkipásztorunk irányítása mellett. Alkalmam volt a nagy református gyülekezetben is Isten Igéjét hirdetni. Nt. Apostol Jánosban nemcsak a sokoldalú lelkipásztort, hanem magyar hagyományainknak gyökeres megtartóját is tisztelem. A református Anyaszentegyházban is otthon szolgáltam, mert anyai vonalam református székelyei teljes együttesükben ezt a hitet vallották magukénak. Testvéreimet és magamat is református lelkipásztor keresztelt a marosvásárhelyi református templomban a lányokat a református hitben, a fiukat pedig az evangélikus hitben. De mindezeken felül ott van és bennem él a két testvér egyház együttes útja a hosszú századok alatt.

Sao Pauloban éppen hogy megismertem az evangélikus egyház pezsgő gyülekezeti életét; az áldozatkész presbitériumot és hivőket, azok meleg szeretetét a lelkipásztornak odaadó gondoskodását, az igehirdetésnek uj, közvetlen, dinamikus és a mindennapi életre lelki kenyeret adó módját, a családoknál tartott Biblia órák nagyszerű rendszerét; máris indulnom kellett Caracas felé.

Julius 15.-én indulok útnak a sao pauloi repülőtérről délután két órakor, hogy még aznap éjfél előtt Caracasba érkezhessem. Sajnos, csak másnap reggel négy órakor érkeztem oda. Ebben a szokatlan órában is a hosszutörő Isten két türelmes és békességes szolgája vár szeretettel: Nt. Pósfay György és Nt. Gulbis Alfred.

Mondhatom, mert ez a valóság, hogy érkezésemmel már benne vagyok a gyülekezetnek állandán mozgó szolgálatában. Az az egy hónap, amit eddig itten eltöltöttem, szines képet ad a caracasi, illetőleg a venezuelai gyülekezetnek az életéről.

Érkezésem napján, tehát vasárnap reggel a 9 órakor megtartott istentiszteleten már megtörténik a beiktatásom. Aznap délelőtt még közgyűlésünk is van. Azután megtörténik bemutatkozásom az angol, a spanyol és lett nyelvű protestáns gyülekezeteknél. Mindenütt érzem ezeknek a protestáns gyülekezeteknek krisztusi szeretetét, egyben azt is, hogy az evangélikus egyház kilépett a szűk helyi keretekből és szorosabb világegysége felé halad.

Vasárnap délután már útban vagyunk a 200 kmre fekvő Valenciába, ahol Nt. Pósfay György tartott külön magyar és külön német istentiszteletet.