Bethlen Naptár, 1962 (Ligonier)
Európa
BETHLEN NAPTÁR 117 Dr. Zayzon Sándor lelkész az egyik német aggmenház magyar lakói között. gyobb része szintén eltávozott az uj világban uj hazát keresni. 1951-ben Nagy Sándor is útra kelt, hogy dr. Soós Gézával együtt megszervezzék az egész világon a magyar református lelkigondozást biztositó Szabad Magyar Református Egyházat. Azonban kivándorlása előtt még biztosítani akarta a németországi szolgálat létét, ezért 1951-ben megkötötte a bajorországi német református egyházzal a szerződést, melynek alapján rendeződött egész Németország területén a lelkigondozás anyagi helyzete. A szerződés értelmében a theológiát végzett lelkipásztorok és papi özvegyek részére a német egyház folyósított havi segélyt. A lelkigondozókat továbbra is CWS javadalmazta. Ugyaninnen kaptunk utipénzt, sajtósegélyt és irodai általányt. így a német egyház lett anyaegyházunk mindaddig, mig az otthoni egyház nem lesz abban a helyzetben, hogy missziósegyházat tarthasson fenn. Nem kaptunk mostoha anyát, demokratikusan elismerte önállóságunkat és szabad munkalehetőséget biztositott. így magyar vonalon szervezetileg a SzMRE-hez tartozunk, amig a távolsági nehézségek miatt meg nem alakult az Európai Magyar Református Lelkigondozói Szolgálat központja. Szervezetileg idetartozunk mi is épugy, mint a többi európai államokban működő szolgálatok. Az első krízis 1951-ben következett be. Egész Németországban csak két teljes theológiai végzettségű lelkipásztor, egy a CWS által elismert nem teljes végzettségű lelkipásztor és négy lelkigondozó volt. A létszám nagyon kevés volt az óriási szórványterülethez viszonyítva. Mikor 1952-ben Polonkay Tivadar meghalt az isteni kegyelem segítségünkre küldte Hollandiából Göndöcz Kálmánt és később dr. Krüzsely Józsefet, akinek azonban betegsége miatt hamarosan el kellett hagynia Németországot. Súlyos válsággal fenyegetett az 1954. év is, mert megkezdődött a CWS átszervezése. Fenyegetett a veszély, hogy elveszítjük a sajtótámogatást, az utipénzt, az irodai általányt és a lelkigondozók az eddigi segély elvesztésével fel kell adják egyházi munkájukat és más életlehetőséget kell keresniük. Az isteni kegyelem megsegített, mert a német egyház megint nem volt mostoha anya. A három egyetemet végzett, doktorátussal rendelkező, 60 évnél idősebb és már 1949 óta dolgozó lelkigondozónkat egy átképző vizsga után elismerte teljesjogu lelkésznek. Ép igy elismerte a negyedik, kántortanitói oklevéllel rendelkező lelkigondozót. így a személyi munkalehetőség biztosítva volt továbbra is, de elvesztettük a sajtótámogatást és az irodafenntartási segélyt. A Harangszó megszűnt, mert a további kiadáshoz szükséges havi 500 DM nem állott a rendelkezésünkre, központi irodánk fenntartásához szükséges pénzt részben
