Bethlen Naptár, 1962 (Ligonier)
Európa
108 BETHLEN NAPTÁR A párisi gyülekezet egyik kiránduló csoportja. egymást s a velünk folytatott levelezés által újra találkozhattak. Mindketten alig 15 kilométerre voltak egymástól Indokina dzsungelj eiben .. Ugyancsak Indokinából az egyik levél Írója megköszönte a küldött Ujtestamentumot, de kérte, hogy küldjünk hamarosan másikat is, mert a baj társát azóta a tüzvonalba vezényelték s az addig közösen olvasott Bibliát kettévágták, megfelezték, hogy mindegyiknek jusson belőle s vigasztalódjanak nehéz óráikban. Küldtünk is azonnal egyet-egyet mindegyiknek, pedig akkor még nehéz volt magyar bibliához jutni külföldön ... Párisban az istentiszteleteket a skót presbiteriánusok szép ujtemplomában tartjuk minden vasárnap délután 50-100 résztvevővel. A gyermekek vallásoktatását is ott végezzük gyülekezeti terem és otthon hiányában. Jó időben igen látogatott gyülekezeti kirándulásokat rendezünk. Presbitériumunk 24 tagú, két gondnokkal, Nőegyleti Választmányunk szintén 24 tagot számlál. Híveinket minden nagy ünnep előtt buzditó körlevéllel keressük fel s ugyanakkor a párisi rádió rövidhullámú adásán közvetíti a lelkipásztor igehirdetését. A lelkigondozás mellett igen nagy, sőt túlnyomóan nagy a szociális szolgálat: munkaközvetítés, elhelyezés, fordítások, tolmácsolások, tanácsadás, a hatóságoknál eljárás a legkülönfélébb ügyekben. A mi szolgálatunkra is reáillik az üdvhadsereg jelmondata: “Soupe, savon, salut!” (Előbb levest, aztán szappant s végül üdvösséget nyújtani!) A rendkívül megnőtt forgalom miatt a közlekedés maga is rengeteg időt emészt fel. Páris sokadalmában igen nagy problémát okoz híveinknek a lakáskérdés. Igen sokan csak drága hotel-szobákban kapnak helyet, de azt minden három hétben el kell hagyniok, mert különben egy hónapi ottlakás esetén a hatóságok utján kényszerithetnék a tulajdonost, hogy a szobát a magasabb napi-bér helyett az alacsonyabb havibérért adja ki nekik. Ezért a szálló-tulajdonosok 3 hét múlva felmondanak nekik. Rengeteg a címváltoztatás. A gyermekes családokat pedig a szállodák nem fogadják be. Kénytelenek voltunk azokat 25-30 Km-re a legkülönbözőbb irányokban az ujépitésü külvárosi házakban elhelyezni, hála a hatóságok megértő támogatásának. Igen nagy dolog volt ez, főkép most, amikor az Északafrikából visszatérő, vagy menekülő franciák elhelyezése is sürgős megoldást követel. Viszont ezzel híveinket szétszórjuk, nehézzé és költségessé válik az összejövetel. Híveink közül egyre többen hozatják ki végleg hazulról szüleiket, ami újabb megterhelést jelent számukra, pedig eddig is nagy gondokkal küzdöttek. Még akik 30 év óta élnek is itt, alig bírtak gyűjteni valamit. Híveink
