Bethlen Naptár, 1961 (Ligonier)
Európa
98 BETHLEN NAPTÁR Ízlelt magyar istentiszteleti közösségek azonban nem akartak lelkipásztor nélkül maradni. Áldozatvállalást Ígérve, ragaszkodtak jól szolgáló lelkipásztoruk személyéhez. Noha testvéreink ragaszkodása erő volt a lelkipásztor számára, mégis inkább felfelé nézett és úgy döntött feleségével együtt Belgiumban való maradásuk mellett. Mérjük fel röviden a helyzetet. Római katholikus országban jelölte ki jövevénysorsunkat Isten. A belga protestánsok száma csupán 100,000 a tízmillió lakosságból. A hazánkon kívül élő és szolgáló magyar evangéliumi egyházunk a római katholikus tengert nézve százalék arányban is a legkedvezőtlenebb helyzetbe került. A belgiumi magyar római katholikus papok száma ma 8 és mellettük még néhány képzett és fizetett laikus munkás szolgálja a római katholikus ügyet szolgálati kocsikkal ellátva. Mindezekhez kellett még csak az, hogy egyetlen lelkipásztorunk és családja kenyér nélkül maradjon. Képzeljük el ezt a helyzetet. Bukásunk emberi szemmel nézve a lelkipásztorral az élen biztosnak látszott. Ellenségeink már dörzsölték kezüket. De ekkor az történt lelkipásztorunkkal is, mint egykor Péter apostollal. Jézus Krisztus Maga elé állította és megkérdezte: “szeretsz-e engem?” és aztán még többször megkérdezte. Jézus parancsa ez volt három Ízben is: “legeltesd az én juhaimat!” — Utána megtapasztaltuk, hogy Isten Ígéretének valóraválása a hitben igazak és ámenek s hozzáfogtunk az építéshez, az egyházépitéshez úgy, ahogy tudtunk. 1958 őszén már öt egyházközség fogta egybe kisebb-nagyobb gyülekezeteinket szervezetileg. Belgiumban nem lehet abban az értelemben egyház községekről beszélni, ahogy azt otthon tettük. Ha azt tekintjük, hogy vannak belga egyházközségek, amelyeknek csak 30 vagy 50 tagja van, akkor ezekhez viszonyítva, a mi egyházközségeink általában négyszeresei ezeknek. Az 5 egyházközség együttesen alkotja a Belgiumi Magyar Protestáns Egyházat, melynek legfelsőbb kormányzati szerve az évenként egyszer ülésező közgyűlés (zsinat). A belgiumi magyar protestánsok zöme református, vannak ágostai hitvallású evangélikusok, egy unitárius és egy baptista család. Egyházunk valamennyi magyar protestáns felekezetet egybefogja. Az ökumenizmus nálunk nem törekvés, hanem meglevő, valóságos élet. Szépen épülő egyházunk tagjaiban és gyülekezeteiben egyaránt és egyöntetűen alakult ki az a vélemény, hogy szorosan együtt kell szolgálnunk a belga protestáns testvéreinkkel. Gyülekezeteink tanácsgyülésein már határozatok is születtek, melyek szerint felvételünket kell kérnünk — önállóságunk megtartásának feltételével — a Belga Evangéliumi Protestáns Egyház Zsinatának tagjai sorába. E határozatok szerint járt el egyetemes egyházunk vezetősége. 1959 elejétől kezdve egyházunk szolgálata a belső építésre irányult. Ezt szolgálta az is, hogy országos székháznak való épületet béreltünk ki Brüsszelben. Lehetővé válott igy, hogy istentiszteleti időnket a legkedvezőbben tudtuk megválasztani, többnapos konferenciát, evangélizációt is tarthattunk. Ez év szeptemberében rádióistentiszteletet tartottunk, októberben a limburgmegyei egyházközségünkben az evangélizációt tarthatjuk nagyobb eseménynek. Évvégen és 1960 elején Hajós Mária áldozatos szolgálataival pedig egyhónapos evangélizációt tarthattunk nagyobb gyülekezeteinkben. 1960 tavaszán a város központjában alkalmas székházat szereztünk. Istentiszteleti helyünk számára központiságánál fogva jobb helyet nem is remélhettünk magunknak. így ma már nyugodtabb fejlődésnek nézünk elébe. Presbitériumaink, egyháztanácsaink együttesen és egyenként kivették részüket az egyházépitő munkából. A gondnokok kivétel nélkül szinte minden egyházközségben példamutatóan járnak elől a szolgálatok végzésében. Egyházunk kiadásában van a stencilezett időszaki lap a “Magvető”. Saj
