Bethlen Naptár, 1961 (Ligonier)
Akik eltávoztak
BETHLEN NAPTÁR 69 Ki csak egy rövid időt, ki hosszú éveket töltött körünkben. Ki hosszú ideig szenvedett, kinek könnyű volt a távozása, ahogy a jó Isten kimérte. De egy biztos. Senki sem ment úgy el, hogy egy barátot, egy szerető társat ne hagyott volna itt. Üres a helyük az asztalnál, a konyhában, a kertben, de emlékük sokáig itt él a szivünkben. Legyen nyugodalmuk csendes, emlékük áldott. (A lakók számához viszonyítva soknak látszik a halál eset, de ennek a természetes oka az, hogy az utóbbi esztendőkben mind magas életkorral és a legtöbben betegen jöttek be.) H U S V É T Ki mozdította észrevétlen el a nagy követ, noha poroszlók lesték?: Az élet győzelmes ereje! mely egy fűszállal is sziklákat repeszt szét. Az élet kelt ki, bilincsét levetve, a sirból, hol a halál maradt halva s mennyei fény hull a feltámadt testre, melyen halálnak nincs többé hatalma. A megnyílt sirból élet: illat árad s ma is, — bár elsuhant sok hosszú század, — ha rémit száz halál, ezer csapás, angyali szó zeng biztatón belőle s milliók kapnak tőle uj erőre: Ne csüggedj ember, van feltámadás! BÓDÁS JÁNOS PACSIRTA Elnézem, ahogy száll, száll, egyre feljebb, függélyesen, ahogy csak ő repülhet, és a torkában bűvös hegedűket hord s velük himnuszt hegedül a mennynek. Tán nem is a szárnyak viszik magasba, hanem a dal, mely engem is emelget, s a szárnyai csak jókedvből rezegnek, vagy azért, hogy a módját is megadja. Száll egyre feljebb. Fü, fa és kalászok fejük emelik, s cövekelve állok én is, kutyám is fölnéz, nem csahol.. . Ő csak száll, száll a kék-arany magasba, s nem keresve, hogy van-e, aki hallja, dalol, dalol, dalol, dalol! Bódás János
