Bethlen Naptár, 1961 (Ligonier)
Egyesült Államok - I. Krisztus Egyesült Egyháza - Magyar Egyházkerület
188 BETHLEN NAPTÁR A San Fernando-i (Calif.) Gyülekezet. száma. A nyári istentiszteletek látogatottsága is jóval felül múlta az előző évit. A bevétel 300 %-os növekedést mutatott az első negyedben. A januári közgyűlés a múlt évi költségvetés kétszeresét vette alapnak s a félévi jelentés máris igazolta a hitre alapozott költségvetés jogosultságát. — A munka szükségességét mutatja az a tény, hogy több mint kétszáz olyan egyén vett részt istentiszteleteinken, akiknek szükségük van lelki táplálékra és akikből komoly egyházfentartó tagok lehetnek. A californiai gyülekezeteknek az érdekességük, hogy nyaraló és kiránduló hely lévén, csaknem minden vasárnap akad távolabbi vidékről vagy a keleti államokból itt járó látogató. Ugyanakkor hátrány is az, amennyiben a helybeliek pedig más kiránduló helyekre mennek: a tenger partra, a hegyi tavakhoz, vagy a pusztába. így csak a kisebb rész a minden vasárnapos templomjáró. A minden szombatesti és vasárnapi mulatozás, tánc, piknikelés is sokakat távol tart a templomtól. A rengeteg Los Angeles-i egylet, szervezet szét huzza-vonzza a magyarságot s igy nem csak riválisnak, de az egyház ellenségének is látszania. Ezt az állapotot kell orvosolni a három magyar gyülekezetnek. — Az Isten gondviselő kegyelme sok szép gyümölcsöt termett már ez alatt a három év alatt is az Őt szerető gyermekei részére. Vasárnapi iskolánk a lelkész neje, Pile Gizella és Gázsa György vezetésével működik; a nőegylet szorgalmasan munkálkodik a havonta tartott kerti ünnepélyeken, az évi két nagy banketten és a bazár alkalmával. 0 AZ ÍRÁST egyszer megtalálják Fekélyesednek bennünk már a gondok, és önmagunkban bomlik szét a szó halott visszhangként, mélyen bent a homlok falára ülve. S bár az elhaló, erőtlen hívást még fülünk se hallja, de száll, akár a hullámok fölött a hit palackba töltött ősi jajja, — hajótörések Írott könnyei — S ezért tartunk ki fényben és viharba’ — modern korunk hajótöröttéi. Parányi szikla, talpalattnyi fészek, egy jó maroknyi kő csupán helyünk, s kilenc órát mi fenn a csúcson ülünk, aztán kilencet lenn reménykedünk. De várunk ... várunk. Úszik, száll a vizen palackozott, parányi sóhajunk, S hulló szavunk a zengő tenger árját keresztülvágja tán és kinn a parton — az Írást egyszer mégis megtalálják. PÁY FERENC
